Ha "mindennek úgy kell lennie, ahogy van", és "már úgy tökéletesek vagyunk, ahogy vagyunk", akkor miért hajt mégis minket a vágy a változásra, miért törekszünk a fejlődésre?

A tanítás lényege, ősi kínai mondás szerint:

"Tanuld meg elfogadni azt, amin változtatni nem tudsz. Tanuld meg megváltoztatni azt, amin változtatni tudsz.

Tanuld meg a kettőt megkülönböztetni."

Tehát: amit nem tudsz megváltoztatni, vagy a megváltoztatásnak nem akkor jött el az ideje, azt fogadd el úgy ahogy van, és ne borzold a saját lelked nyugalmát amiatt, hogy olyan, amilyen.

Ha valami nem tetszik, változtass rajta. Ha nem sikerül, lehet, hogy nem jött el az ideje, vagy éppen az is lehet, hogy úgy, és olyannak kell elfogadnod, amilyen.

A tanítás utolsó mondata szerint a bölcs ember már eleve látja, hogy mi az, amin tud változtatni, ha akar, és mi az, aminek a megváltoztatására semmi esély, tehát különbséget tud tenni. (Amíg nem vagyunk ilyen bölcsek, marad a tanítás első két mondata)

Köszi!

De hogy van az, hogy mindketten 44-esek vagytok?

(Vagy 404?)

Ez egy egész világra kiterjedő összeesküvés része. Nem mondhatjuk meg, mert akkor meg kéne hogy öljünk... :D

Heil 44!