Ti hisztek abban hogy mindig mindent vissza kapunk az életben, amit másokkal tettünk? Mesélnétek példákat? Vagy volt olyan aki ártott és mégis minden okés az életében?

Nehéz kérdés, de majd idővel rájössz, ha egyáltalán eljön az ideje ebben az életedben... Ami árthat, az főleg a lelkiismeret. Bonyolítja a dolgot, hogy tudat alatt is bánthatja a gonosztevőt az, amit elkövetett, szóval önmagát is büntetheti anélkül, hogy lelkiismeretfurdalást érezne...

Aki úgy tartja helyesnek, hogy akármit megtehet mással, és elég jól is kivitelezi, az nem kapja vissza. aki viszont éjszakánként forgolódik, hogy miért tett rosszat, azt megviseli, íyg, "visszakapja a sorstól "Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa ugyebár.

Van olyan is, aki meg mindenért önmagát hibáztatja, minden kis apró hibáit súlyosnak véli, az ilyennek nem okés

minden az életében, sőt aránytalanul sokat szenvedhet.

Ez an karma kb. Nem az, amit a világvallások leírnak...

(ez tényleg nagyon rövid, tömör, lényegretörő leírás volt, ezen kívül sok más mindentől is függ még, ki mit kap vissza)

Ezt a teóriát a buddhizmushoz, hinduizmushoz lehet kötni, azaz a karma visszahatásairól van szó. Ez azt jelenti hogy minden cselekedetünk olyan mint egy elvetett mag amiből növény fejlődik és idővel leszüreteljük a jó/rossz gyümölcsét.

De ez egy életeken átívelő folyamat is lehet. Ezek a vallások ugyanis hisznek a reinkarnációban és ezek a jó/rossz dolgok visszahathatnak egy következő életben is. Sokan kérdezik ugye hogy ha van Isten akkor miért születik valaki betegen-ez is egy ilyen karmikus visszahatás a keleti vallások szerint.

Ok, ezt csak példának mondtam hogy akár lehetett előző életében olyan is aki kutyákat kínzott és a karma így egyenlíti ki magát hogy következő életében valamilyen veleszületett betegsége lesz.

De az nekem nem világos ha valaki előző életében áldozat volt annak miért kéne szenvedni emiatt? A karma nem egy igazságtalan rendszer, azaz nem sújtja azt aki jóindulatú és önzetlen-egy ilyen ember is lehet áldozat.

Én nem hittem ebben. Évekkel ezelőtt, amikor még fiatal és hülye voltam, halálra szivattam egy srácot, aki szerelmes volt belém. Én nem szerettem őt, és fel sem fogtam, hogy szenvedést okozok neki. Csak úgy passzióból szórakoztam vele, mert megtehettem. És ezt egészen addig húztam, amíg öngyilkos nem lett. Az a durva, hogy még csak lelkiismeret-furdalást sem éreztem, semmit.

És most, 6 évvel később valaki ugyanezt tette velem. Csak most jöttem rá, hogy pontosan ugyanazt kaptam vissza, amit évekkel ezelőtt elkövettem. És már átérzem, milyen fájdalmat okozhattam évekkel ezelőtt annak a másik srácnak. Holnap megölöm magam. Ugyanúgy, ahogy ő tette anno. Más kiutat nem látok.

"Holnap megölöm magam."

Miért pont holnap? Még 1-et azért alszol rá?

:)

Határidős munkám van, amit be kell fejeznem. Attól még, hogy nekem olyan problémáim vannak, amiket nem tudok megoldani, a munkatársaimnak nem szeretnék gondot okozni.