Miért érzi az ember szükségét, hogy mást is meggyőzzön a saját maga által vélt igazságról?

Mert a legtöbb ember egóval megy előre, legtöbbször a falnak (a másik egója).

Az egó működéséből adódik az, hogy mindenki saját magát kívánja jobbnak, többnek, nagyobbnak beállítani, és másokat lekecsinyíteni, ezáltal is magát mutatva erősebbnek.

Persze amikor ezt elmondod nekik lehülyéznek, de nem veszik észre, hogy ezt is az ego csinálja... :D

...annak is sok oka lehet, de a Szeretet nem föltételez, ha mégis akkor a legjobbat...:)

például azért érzi úgy, mert kincsre talált (hite szerint) és ezt a kincset, szeretné megosztani másokkal is...

...de mint mondtam, más okai is lehetnek...:)

Utolsó, a gond az, hogy az általános nézet szerint elfogadott "szeretet" érzés is CSAK rólad szól. Nem a másikról. :)

Amikor te szeretni vélsz valakit nem történt semmi más, csupán:

a, Megtaláltad !MAGAD! benne.

b, Kiegészítve érzed MAGAD.

A győzködés és tájékoztatás nem ekvivalens kifejezések. Másrészről a győzködésénél nem szükségről beszélünk, hanem inkább hiányról, és annak betöltéséről...mégpedig a saját maga által vélt igazságról való bizonyosság hiányáról, amit azzal próbál a győzködésnél az adott egyén pótolni, hogy ráerőlteti ezt a saját maga által vélt igazságot a másikra.

Ahogy az előző válaszolók megemlítették, ez nagyjából az ún. EGO műve, ami gyakorlatilag elválasztja magát a "dolgoktól", s különállónak tekinti is azokat, nem is meglepő, hogy elsősorban kicsinyes önmagával van elfoglalva, és azt szeretné, hogy körülötte forogjon a világ(azt akarja, hogy saját igaza legyen mindenki igaza), persze ha nem sikeres az akciója búskomorrá válik, ha pedig sikeres, akkor önelégültséget érez.

üdv

28/F

LastOne.Left

Hát amikor az egos én megpróbálja a saját kis illuzórikus világát kiterjeszteni, és másokra ráeröltetni én azt nem nevezem szeretetnek.

Amikor igazi szeretetről beszélünk nem szükséges semmilyen lépést tenni, főleg nem "észt" osztani. 2 ilyen ember csak élvezi egymás társaságát, és súrlodások elképzelhetetlennek minősülnek. 2 ilyen ember képes megérteni a másikat, még ha nem is egyezik a véleményük egy adott dologról, minden egyén feltételezi a másikról, és épeszü, és megvan a maga igaza, és ezt hajlandó a másik fél, nem is hajlandó hanem örömmel elfogadja.

Amikor az én meglátásom szerinti szeretetről beszélünk ugyan nem kell megosztani semmit sem a szeretett egyénnel, mert ő és én egy és ugyan az, ami nincs meg benne az nincs meg bennem sem, és ez fordítva is igaz. Minden más csupán egy álvalóság része, egy történeté, és semmi köze a reális világhoz, így azt nem is célszerü megosztani másokkal.

Az igazi szeretet ott lakik mindenkiben, nem szükséges megosztani, meg sem lehet osztani. Mivel az egyetlen igazi szeretet csak saját magad irányában működik, és egy igazi, jó, kiegyensúlyozott kapcsolat azért működik, mert mind két fél elfogadja a másikat, de elsősorban saját magát. 2 ilyen ember ha egymásra talál ugyan azt fogja megtalálni a másikban, mint ön magában, és így alakul ki az ember által kreált "szeretet". De az nem az igazi, az csak önös célokat szolgálhat. De ez nem gond.