Nem gondoljátok, hogy öt évezred arculcsapása az ezotéria rovat?

(Az évezredeket nem kell szigorúan venni, nem azon van a hangsúly.)

Azt mondják itt egyesek, hogy a szkeptikusok a haladás ellenségei. Én meg azt mondom, hogy azok, akik nem hajlandóak gondolkodni, akik előbb hisznek egy kóklernek, egy szélhámosnak, mint saját józan eszüknek.

A világot soha nem a hit vitte előre, mindig a kétkedés. Emberek vagyunk, érzésekkel, benyomásokkal, kétségekkel, s nagyon kevés bizonyossággal. A (vallásos, s azon túli) hitnek megvan a maga létjogosultsága.

Nem a hitet ostorozom, nem egyházakat, nem hívőket.

De könyörgöm, tud valaki olyan tudóst mondani, akit nem a kétkedés hajtott? A vallásosság és a tudásvágy össze is egyeztethető. Kepler nem kérdőjelezte meg a korábbi tudományt? Leonardo is csak elfogadta azt, ami van? Vagy esetleg gondolkodott is néha valamin?

Semmelweis nem vívott csatát az orvostársasággal?

Úgy látom, sok itteni választ olvasva, ha rajtuk múlna Giordano Brunót ma is megégetnék, Amerikáról nem hallott volna még Európa, nem lenne internet sem.

Viszont nagy keletje lenne a fokhagymának, a kínpadnak, a varázsvesszőnek.