Sok materialista miért nem tudja elfogadni a szellemek és a lélek létezését? A tudomány nevében megbélyegeznek butaságnak mindent ezzel kapcsolatban. De a jó tudósnak nyitottnak kéne lennie.

A tudomány már túllépett a gyerekmeséken, a legtöbb ember is kinövi a szellemekben való hitet.

Laboratóriumi körülmények között is rendkívül egyszerű lenne bizonyítani a létezésüket, tegyük fel egy üres szobában egy asztalra elhelyeznek egy poharat. Meghívnak szellemidézőket, leültetik őket székekre, majd magukra hagyják őket, hogy végezzék el a rituáléjukat és kérjék meg a szellemet, hogy borítsa fel a poharat, vagy kopogjon az asztalon. Ha megtörténik, létezik szellem, ha nem, akkor nem.

A kísérlet egyszerű, mégsem sikerült ezidáig sem senkinek sem bizonyítani ily módon a létezésüket(más módon sem).

A nem létezést pedig nem lehet bizonyítani, mindig annak kell bizonyítania, aki állít.

Én személy szerint nem hiszek a létezésükben, érvelni csak annyit tudok az álláspontom mellett, hogy soha életemben nem tapasztaltam olyan jelenséget, amit szellemnek lehetne tulajdonítani és egyik ismerősöm sem.

A másik érvem pedig: Vegyünk egy emberi szervezetet. Ha kivágjuk a szemeit, nem lát. Ha az agyában sérül a látásközpont, akkor sem lát. Ha a hallásközpont, akkor nem hall. Ha a memóriája sérül, akkor nem emlékezik, stb..

Na most ha a lélek magában hordozza ezeket a tulajdonságokat, hogy lát,hall,emlékezik, akkor valakit nem tudnánk megfosztani ezen képességeitől azzal, hogy fizikai testét "csonkoljuk".

Tehát a szellemnek mitől van tudata, mitől tud kopogni, stb.?

Sok materialista nevében nem tudok nyilatkozni. Materialista és szkeptikus vagyok (VÁRJ még a piros kézzel!)

Van ami butaság, s mindig is az lesz.

Van, amiről nem tudjuk, mi az, de idővel megismerjük.

Van, amiről soha nem tudunk elegendő információval rendelkezni.

És biztosan van számos dolog, ami kívül esik érzékelésünkön, s nem is tudunk róla. Sem így, sem úgy. Mintha nem is létezne.

Hogy mire a jó a materialista szemlélet? Nem tudom. Talán csak egy kompromisszum, egy olyan szükséges rossz, amely a felfoghatóságon belülre tereli a felfoghatatlant.

Nem doktori értekezést írunk, ezért nézd el nekem, ha csak annyit jegyezzek meg: Itt, az Ezotéria rovatban olyan mérhetetlen sötétség tombol, mely a rovat határaiba sem férnek bele.

Itt vannak pl. a jósműsorok. Vannak olyan különleges képességekkel rendelkező emberek, akik nyilván nem látnak a jövőbe, de mégis valami olyant tudnak, amely felfoghatatlan, s mégis csak valamiféle jövőbelátás. A hivatalos tudomány is vizsgálja ezt. Kijelenteni, hogy ez nincs, ostobaság. De a „tehetségüket” pénzért árusító tévés emberek mind csak széltolók.

Leírtam sokszor azt is, mit írtak a tudósok a maja naptárról, a nevezetes napról is. Valóban kitüntetett szerepe volt ennek a dátumnak, de semmi reptoidinvázió, meg világvége. Szóval szerintem külön kell választani magát a világszemléletet, s egyes emberek (mindkét oldalon meglévő) ostobaságát.

A materialista valóban gúzsba köti a gondolkodását, de csak annyira, mint a szavak is, amelyeket gondolataink kifejezésére használunk.

Nem lehet úgy létezni, hogy bármi lehet.

A haladáshoz kell egy értelmes egyensúly a hit és a kétkedés között. (Még ez a kettősség sem biztos, hogy helyes alapállás.)

Ha megelégszem azzal, hogy azért halnak meg emberek borzalmas betegségekben, mert ez isten akarata/ártó szellemek/stb. akarata, akkor nincs orvostudomány.

Ha elintézem a villámlást annyival, hogy isten haragszik, ma nincs elektromosság.

Tudunk úgy bármiről beszélni, hogy egy ősszellem álmodik mindent, s bármi hülyeség lehet az?

"Mert akkor be kéne ismerniük, hogy az ember nem tudhat mindent."

Valójában épp a tudományos közösség ismeri el, hogy nem tudhat mindent. Az ezo táborból még nem hallottam, hogy erre vagy arra nincs magyarázat.

"Megijeszti őket a gondolat, hogy a tudomány révén mégse leszünk mindentudó istenek, mint ahogy beígérték."

Senki nem ígért ilyet, sőt ellenkezőleg. Látszik, hogy közöd nincs a témához.

Akkor olvasd el a saját kommentedet, és gondolkodj, ez a házi feladat.

:DD