Lehet nem jó helyre teszem fel a kérdést. Az igaz, hogy a zen buddhizmus azt tanítja, hogy a gondolkozás gonosz és rossz dolog? És hogy minden gondolat negatív és egyik gondolat sem teremtő? Ezt hallottam valakitől és kíváncsi vagyok igaz e.

Ez felreertese es elferditese a buddhizmus tanitasainak, kedves kerdezo. A gondolatnak, kepzeletnek teremto ereje van, ezert ajanlatos pozitivan gondolkodni, hogy jo karmat teremtsunk magunknak ezzel.

A nem-minősítést tanítja, aminek az egyik könnyen megközelíthető kapuja a nem-gondolkodás. Ha csak ennyit átvett volna a kereszténység a zenből, sose lett volna inkvizíció.

hát elég alaposan...én inkább úgy mondanám, hogy a gondolataink alkotják a világunkat, ahogyan azt látjuk. például ha dühös vagy, akkor a madarak csiripelése idegesítő hang a számodra, ha viszont boldog vagy, ez a hang máris kellemes. úgymond minden csak felfogás kérdése. azonban az ember a jót nem képes megtartani, előbb vagy utóbb újból szenvedni fog (például történik valami tragédia, vagy csak hozzászokik a jóhoz, és szinte már elvárja, így aztán még nagyobbat esik, stb). így a legjobb megoldás, ha ezt elismered és az elmédet úgy alakítod ki, hogy az ne függjön a környezettől, mivel íg előbb-utóbb szenvedés lesz osztályrészed. tehát a gondolkodás alapvetően nem jó vagy rossz dolog, viszont ha ragaszkodsz azokhoz a dolgokhoz ami az elméd állapotától függnek, vagy gondolataidban örökkévalónak (vagy feltétlenül szükségesnek látod őket), akkor előbb-utóbb szenvedni fogsz. ezért szükséges a mozdulatlan, üres és világos elme. ezt máshogy nem lehet megoldani.