Hogy van ez a szellemekkel?

Nincs lélek.

Ha meghalsz hulla leszel. Ezek tárolására találták ki a temetőt.

Huh, jó sok kérdés, de igyekszem mindre válaszolni, amire tudok! :)

Az én hitem és világnézetem szerint a következőképp történnek a dolgok: amikor meghalunk, a lelkünk elhagyja a testünket. A lélek egy darabig még köztünk van, általában egy rövid ideig, pl. pár napig, aztán jobb esetben továbbmegy a "fehér fénybe", tehát a túlvilágra. Én hiszem, hogy egy idő után újjászületünk egy új testben, de ez a kérdésed szempontjából lényegtelen.

Természetesen olyan is megtörténhet, hogy a lélek nem megy át a túlvilágra, hanem itt ragad. Ennek több oka is lehet, pl. egy lezáratlan ügy vagy valaki/valami, aki/ami miatt itt marad. Ezek maradhatnak jóindulatú szellemek, akik csak figyelnek, elvannak közöttünk, és sajnos vannak ártó szellemek is. Utóbbiak általában dühösek, mert itt ragadtak, nem tudtak továbblépni. Bántani nem igazán tudnak, maximum ijesztgetni, ill. ha kapcsolatba lépsz velük, akkor sértegetnek és próbálnak rossz érzést okozni vagy megbotránkoztatni, de nagyjából ennyi is. Ettől független nem jó dolog játszani velük. Persze őket is át lehet küldeni a túlvilágra, ahol végre békére lelhetnek.

Amíg a lélek itt van közöttünk, addig tud gondolkozni és emlékszik a földi életére. Amikor legutóbb elhunyt egy szerettem, a halála után egy-két nappal kapcsolatba léptem vele, és természetesen emlékezett ránk és válaszolt a kérdéseinkre is, amik az életével voltak kapcsolatosak ill. a hozzánk fűződő viszonyáról. Szerencsére mára már továbbment.

A lélek a halál után természetesen másként látja a világot, mint mi. Az előbb említett hozzátartozóm "szelleme" is ugyanazt mondta, mint a legtöbben, akik pl. visszatértek a halálból: boldog és békés, találkozott rég elhunyt családtagjaival, akik úgymond érte jöttek, hogy átsegítsék. A lélek általában megkönnyebbül a halál után, hisz a földi terhek már nem nyomasztják. Odaát nincs Pokol meg szenvedés, ahogy sokan hiszik, csak egy végtelen szeretet és boldogság. Olyankor már nem számítanak apró-cseprő földi dolgok, amik itt zavarták az illetőt. Tehát nem, a lélek nem ugyanúgy gondolkozik, mint mi, vagy mint még életében. Sokkal békésebben, boldogabban, nagyobb megértéssel tekintenek a világra.

Hogy hol van egy szellem, amikor épp nincs megidézve, azt nem tudom pontosan. Az eddigi tapasztalataimból úgy látom, általában csak úgy "elvannak" közöttünk. Figyelnek minket, vigyáznak a szeretteikre, ilyesmi. Nekik már nem úgy megy az idő, mint nekünk, nem unatkoznak, ha épp nincs mit csinálniuk.

Remélem tudtam segíteni a dolgok megértésében. Más hitvilágban biztos másként gondolkodnak erről; én csak azt tudom mondani, amiben én hiszek és amit én magam megtapasztaltam eddig.

Nagyon szívesen, örülök, ha tudtam mondani valami érdekeset. :)

A túlvilágról sajnos én sem sokat tudok, nem is nagyon kérdeztem utána. Szerintem olyasmi, mint amint mi Mennyországnak nevezünk, csak nem pont arról szól, amiről általában hisszük. Olyasminek képzelem, mint egy megállót a két életed között, ahol értékeled, mit értél el és ahol felkészülsz az újabb életedre. De ezt nyilván csak akkor tudom meg, ha odajutok. :)

A holtartózkodási helyről szintén nem tudok sokat, valahogy sosem gondolkoztam még el rajta. A lelket/szellemet nem úgy képzelem, hogy fizikai teste van, ezért a helye is szinte mindegy; ettől függetlenül szerintem hasonlóan viselkednek, mint életükben, hisz akkor még "friss" az élmény. Volt látó ismerősöm, aki pl. közölte velem, hogy a sarokban lát valakit ácsorogni és békésen figyelni minket. Más ismerősöm a folyosón látott egy alakot haladni. Kislánykoromban én sokszor láttam a dédimamámat; akkori beszámolóim szerint mindig úgy írtam le őt, hogy a közelemben álldogál és csendben mosolyog rám. Szóval én úgy hiszem, hogy hozzánk hasonlóan mozognak, de ettől függetlenül, mivel már fizikai valójuk nincsen, gyakorlatilag bárhová mehetnek: át a falon, vagy igen, akár a szekrény tetejére is. :)

Ilyen részletekben nem kérdeztem meg az elhunyt rokonom, hogy hogyan látta a hozzátartozóját, aki érte jött. Annyit mondott, az édesapja jött érte és örült, hogy újra láthatta őt.

Hogy mit csinálunk a túlvilágon, az megint jó kérdés. Biztos a választásokra is emlékszik a lelkünk, csak hát, mint mondtam, akkor már az ilyesmi egyáltalán nem fontos. Ezek anyagi, világi dolgok; a lélek spirituális szinten mozog és gondolkozik. Én úgy hiszem, az eddigi tudásomból ítélve, hogy a túlvilágon megnézed az ottaniakkal (pl. angyalokkal), hogy mit értél el a földi életed alatt, mennyit teljesítettél be a karmádból. Ha még tanulnod kell vagy még van elintéznivalód a Földön, akkor visszajösz megint, újra megszületsz. Ha nincs már tanulnivalód vagy dolgod, akkor gyanítom, ott maradsz és te is fénylénnyé változol, mint az angyalok. Persze ezeket én sem tudom biztosan, csak próbálom kirakni az általam megtudott infokból a képet. :)

Igen, úgy nézett ki, mint életében, különben biztos nem ismertem volna fel. :) Viszont elmondásom szerint egy hosszú, fehér hálóinget viselt - ilyesmije soha nem volt, tehát nem is láthattam benne soha a halála előtt.

Egyébként erre sajnos nem emlékszem, de édesanyám pontosan emlékszik rá a mai napig, ő mesélte. Mellesleg nem ő volt az egyetlen szellem, akit kislányként láttam; egy bácsit is sokszor kiszúrtam a házunkban, amitől szegény anyukámra a frász jött.

Szerintem lehet beszélni a szellemekkel, de csak ha ők is akarnak. Mások elmondásai alapján a gyerekekkel, akik látják őket, sokszor szóba elegyednek - ami egy rosszindulatú szellem esetén nem a legjobb.

Én az elhunyt rokonommal beszélő tábla segítségével kommunikáltam. Alapjában véve nem szellemekkel való kapcsolatteremtésre használom, de akkor egyszer engedtem a csábításnak. Ettől függetlenül nem ajánlom, hogy bárki laikus megpróbálkozzon vele. Sajnos volt már szerencsém a használata közben szellemhez, és bár ártani nem tudott, így is elég kellemetlen élmény volt. Ha valaki nem tudja elküldeni őket és a nyakán marad egy-kettő, az elég bosszantó tud lenni, sok kellemetlenéget okozhat. Arról nem is beszélve, hogy sajnos vannak rosszabb dolgok az ártó szándékú szellemeknél, akik ugyanúgy a táblához jöhetnek. Mindenesetre az is egy eszköz.

De más módon is eljöhetnek hozzánk. Édesanyám a nagymamájával álmában találkozott, ahol a nagyi egy olyan tárgyat kért tőle mindenáron, ami fiatalkorában még az övé volt. Anyukámat nagyon felzaklatta az élmény, nagyon intenzív volt; sírva ébredt. Később elmesélte a nagymamámnak az élményt, aki megdöbbenve mesélte, hogy valóban volt egy ilyenje az anyukájának régen, de édesanyám azt sosem láthatta, mert már rég kidobták. Ráadásul nem is olyan dolog volt, amiről az ember mesélne az unokájának; egy teljesen hétköznapi, unalmas tárgy volt, neki mégis fontos. Édesanyám nem tudhatott róla, így biztos benne, hogy a nagymamája így jött el hozzá, álmában. Ezután tudta őt végleg elengedni.