Végtelen-e az univerzum?

Utolsó, ezt az önmagában végződő dolgot egy kicsit kifejtenéd?

Mert ha egy vonal lenne, akkor végzőthet őnmagában (egy körként), de egy, minden irányban kiterjedő, tér önmagában végződése meghaladja a képzelőerőmet. :)

ok, tegyük fel, hogy önmagában végződik.

akoor nincs se vége, se kezdete. De nincs középpontja, vagy széle sem. Tehát minden pont középpont, és szélső pont is egyszerre, akkor nem is létezik univerzum

Egy másk elgondolásom szerint. Ha minden önmagával kezdődik, és önmagával végződik, akkor az kezdeti pont, amelyről minden irányba kezdődik, és végződik az univerzum bármelyik pont lehet. Ez a pont lehet az univerzum közepe, de lehet a széle is. Tehát ettől a ponttól kiindulva ugyaneddig a pontig eljutva megkapjuk az univerzumot, ami tehát nem végtelen, hiszen ez a pont a kezdő, és végpontja. Utána már csak ismétlődik a körforgás. A föld felszínét is tekinthetnénk végtelennek, de mégsem tesszük, mert csak egyszer mérjük le az egyenlítő "átmérőjét". A ponttól A pontig. Utána már csak ismétlésnek tekintjük, amit lehet a végtelenségig csinálni, bizonyítva ezzel az egyenlítő végtlenségét. Remélem érthetően tudtam elmagyarázni "elméleteimet".

Akkor ahhoz, hogy átutazzuk az univerzumot, elég egyhelyben maradnunk?

Tegyük fel, h valaki elindul, hogy megtaaláélja az univerzum végét. Somkilliárfényév múlva elér a kiindulópontjához. Akkor most ennyi időt pocsékolt el?

Várjunk csak, de ha semmi sem hagyhatja el az univerzumot, akkor a fény sem. Vagy nem. Ha csak egy csillag létezne, annak a fényét is annyinak látnánk, ahányszor áthaladt az univerzumon? tehát, lehet hogy a most érzékel csillagfények csupán néhány csillagnak a fényei, melyek különböző késésekkel, erősséggel érkeznek hozzánk?

Elnézést a helyesírásért, és az esetleges hülyeségekért, de kicsit fáradt vagyok már.