Balszerencsék sokasága mit jelenthet?

Egy kisebb városban laktam, nulla munkalehetőséggel, döntöttem, és elhatároztam, hogy elköltözök egy másik nagy városba, ahol van bőven munka. Ez az elhatározás sajnos fél évig eltartott, nem találtam albérletet, akárhogy erőlködtem valami miatt nem jött össze. Jó sok benzin pénz is elment az állandó utazgatással. Aztán hívtak egy állás ügyben, nagyon kedvező fizetéssel, gyakorlatilag pont ez volt az a összeg amire azt mondtam, oké így le is tudnám boldogan élni az életem itt Magyarországon. Ezerrel elkezdtem hívogatni albérleteket, nagy nehezen össze jött egy, olcsón, jó helyen, szép állapotban. Igaz ez is szenvedés árán, nem volt egyszerű, ezt ide nem is írnám le. Jött volna a költözés, de Pesten szépen lerobbant az autó, ismét egy rakat pénz elment az autómentőre, nem is tudtam akkor költözni és kezdeni a munkahelyen amikorra megbeszéltem.

Beköltöztem, első hétvégén jött is a fekete leves, drogosok laktak előzőleg az albérletbe, zűrös alakok fizették ki mindig a tulajt a sok hátralék miatt csak hogy adjon még haladékot az albérlőnek, kiderült hogy tartozásuk is van telefonra, internetre miegymásra. Vettem bútorokat, de kivétel nélkül mindet vissza kellett vinni, mert hibásak voltak, mindegyik más helyről, és nem is volt helyettük semmi más. Munkahely kiderült, hogy kegyetlen szar, fáj mindenem, semmire nincs időm, csak dolgozni, magánéletre az esély nuku, kollégákkal abszolút nem találom a közös hangot. Pár hét után fel is mondtam. Nem tetszik a város, akárhova megyek, már csak kaja miatt is egyszerűen soha nem tudom azt megvenni amit elterveztem, de ez minden másra igaz. Eltervezem, elmegyek x helyre, vagy be van zárva a hely, vagy ebédidő. Az itteni munkaügyibe, önkormányzaton baromi bunkók az emberek, semmibe nem hajlandóak segíteni. Magában a lakásban meg valami megmagyarázhatatlan ok miatt nagyon szarul érzem magam. Állandóan sírhatnékom, hányingerem van, szinte minden nap fáj a fejem. Albérletet fel is mondom, és megyek vissza a szülővárosomba.

Lehet ez így leírva, annyira nem durva, de mikor minden nap történik valami olyan ami miatt az ideg szét vág, és legszívesebben befeküdnék benyugtatózva egy diliházba az nem járja. Soha nem voltam egy szerencsés ember, utóbbi éveim sem sikerültek úgy ahogy elterveztem, különösebben boldog sem vagyok, de ez ami most van és az elmúlt fél év tarthatatlan.

Szóval a kérdésem az lenne, kell-e ezzel foglalkozni, jelez valamit az élet számomra ezzel, hogy rosszul döntöttem és azonnal lépjek le innen?

Mert én nagyon is azt érzem, hogy 180 fokos fordulatot kell vennem, és valami teljesen másba belefogni, mint amit eddig csináltam.