Kisgyermekes anyukák! Mi a véleményetek arról, hogy a kisgyermekek látják a szellemeket? Van hasonló sztoritok? Szkeptikusok kíméljenek!

Ha azt írod, hogy mi a véleményünk, de a szkeptikusok kíméljenek, akkor csak annak a véleménye érdekel, aki hisz benne.

Miért nem állsz a tükör elé, és hallgatod akkor magadat? Vagy nem értem ezt akérdést...

#1 szerintem hasonló sztorikat vár inkább, azt pedig azért írta ki, hogy nem kíváncsi a lehülyéző válaszokra. Mit nem értesz ezen. ?

Én lehetségesnek tartom, de meggyőzve csak akkor lennék, ha a saját szememmel látnám, amit ők.

Ja, "értem". A nővérem kisfia is csinálta ezt, a nővérem mondhatni, hogy hisz ebben, de a gyerekorvosnál rákérdezett. Ő azt mondta, hogy a gyerekek eleinte még csak árnyakat látnak, így nem arra néznek, amerre valójában vagy (így olyan, mintha mögötted lenne valaki), és a képzeletük is igen színes később.

Gyerekkoromban pl. volt a plafonon egy emberkére hasonlító folt, és hozzá beszéltem:)) még mindig ott van, de már csak vicces.

Ezert nem szabad mindenfele hulyeseget nezetni a gyerekkel.

Szellemek nincsennek, igy a gyerekek sem lathatjak oket.

Utolsó, ez egy urban legend, számtalan oldalon olvasható, nem kell úgy tenni, mintha veled történt volna meg.

Kérdező: nem tudom, mit higgyek.

- a gyerekek fantáziája nagyon színes, képesek bármibe bármit belelátni

- képzeletbeli barátjuk is van

- elég egy rossz élmény, máris megzavarja őket

- felnőtteknél is előfordul, hogy álomból ébredve rémeket látnak (én egyszer majdnem felordítottam az éjszaka közepén - egyedül voltam -, mert embernek véltem a porszívót, máskor meg szellemalaknak egy árnyékot), gyerekeknél még inkább

- viszont hiszek a természetfelettiben, így nem állítom 100%-ra, hogy nem láthat valakit

Vigyáztam egy kisfiúra, ültem a székben és ő mereven nézett a hátam mögé, majd azt mondta, hogy bácsi. Hátranéztem, nem láttam semmit, megkérdeztem, hogy milyen bácsi és akkor a szájára tette az ujjait és nem mondott többet.

Másik alkalommal meg azt mondta, hogy nekem világít a fejem. :-)