Tényleg van lélek?

Legoman nevű felhasználó:

"Először is a zombit, ha nem tűnt volna fel idézőjelbe raktam, ami így néz ki "."

--> Nem azért írtam amit írtam, mert nem vettem észre.

"Másodszor, nem úgy van, ahogy te mondod. A tudósok meg biológusok meg minden ilyen ember, csak a testet vizsgálta, az ember körül levő lelket nem. És ez a baj. Ha elkezdenének komolyabban vizsgálni a lelket, akkor rájönnének sok dologra."

--> Szerencsére a tudósok csak olyan dolgok vizsgálatával foglalkoznak amik léteznek. Mivé lenne ez a világ, ha a tudósok azt akarnák bizonyítani, hogy létezik a Télapó vagy a Húsvéti Nyuszi.

E"z a baj, hogy te is csak a tudomány híve vagy.

Akkor a szellemek, mik? Emberi halucinációk?"

--> Szellemek sem léteznek, de ha látod őket, akkor valószínűleg hallucinálsz. Én még soha nem láttam egyet sem. Ha meglátnék egyet, akkor dilidokihoz mennék.

"Persze, biológia órán én is megtanultam, hogy a hormonok miatt van, de egy dologgal többet tudok, hogy a lélek igazából a kiinduló pontja."

--> Ezt melyik biológia könyvből tanultad? A Biblia, a Védák, a Tóra, a Korán nem tekinthetőek tudományos könyveknek. Több ezer évvel élt emberek írták. Voltak közöttük olyanok is, akik szerint a Föld pizza alakú, és a Nap kering a Föld körül.

"Így néz ki az ábra:

Lélek(elme)->közvetíti az érzést->agy->közvetít a hormonoknak stb."

--> Mutasd meg egy biológia könyvben.

"Minden, amit látsz hallasz visszafelé is működik."

--> Fejtsd ki bővebben. Nem értem mit akarsz mondani.

"De mint mondtam lehet mérni, van térfogata. És tulajdonképpen méterben is mérhetjük. A lelked az aurád, a tudatalattid, az elméd ó, hívhatjuk akárhogy."

--> Aura sem létezik. Az emberi test hőt termel, ezt különböző készülékeken le lehet ellenőrizni, de az aura kisugárzást nem.

"Ebbe most nem akarok belebonyolódni, mert oldalakat lehetne írni. Nézz után keress könyvet, olvasd el, ha meg nem érdekel téged, akkor hagyd békén ezt a kérdést."

--> Olyan könyveket már elvből nem olvasok, ami szemét. A lélekről írt könyvek a tűzre valóak. Az írójuk nem szerzett biológiából, fizikából de kémiából sem diplomát.

"A te válaszod is igaz, de csak félig. Mivel én kiegészítettem, ezért teljes. :)"

--> A te válaszodban meg semmi igazság sincs.

"Occham borotvája már nem egyszer tévedett, lásd gömbvillámnál. sokáig áltudománynak gondolták a kutatását. és a kiderült, hogy még is van... "

--> Voltak olyan esetek is, amikor bevált. Például régen mikor az emberek azt feltételezték, hogy a Nap és a bolygók forognak a Föld körül (mert ugye a Föld a világ közepe. Vizsgálták néhány bolygó körül keringő hold pályát is. Mivel néhány hold elég érdekesen viselkedik. A Föld, a bolygók, a holdak forgása miatt, úgy tűnhet, hogy a holdak egy ideig balról haladnak jobbra, de később megváltoztatják az irányukat, és jobbról keringenek balra. Ki is sütötték a nagyokosok, hogy azok a holdak nem kör pályán keringenek a bolygójuk körül, hanem 8-asban. De mikor rájöttek még valamire, akkor azt mondták, hogy nem is 8-asban keringenek azok a holdak, hanem dupla nyolcas pályán. Egyszerűbb lett volna elfogadni, hogy a Föld is a Nap körül kering, és azt, hogy a bolygók is a Nap körül keringenek, mégpedig majdnem kör pályán (jó, jó ellipszis, de így könnyebben felfogható). Ez megmagyarázza a holdak furcsa viselkedését is, és nem kell sem a nyolcas pályát, sem dupla nyolcas pályát feltételezni.

Én a saját gondolataimat szoktam megírni. Lehet, hogy nem túl átgondoltak, de az enyémek. A lélek, az isten(ek), szellem(ek) létezésére nincs bizonyíték, nincs tudományos bizonyíték. Nehogy már azok az emberek mondják meg nekem, hogy létezik Isten, és létezik lélek, akik valamikor úgy gondolták, hogy a Világegyetem a Föld kedvéért létezik, hogy Isten azért teremtette a Világegyetemet, hogy legyen miben gyönyörködjenek az emberek.

A régi tudományos hiedelmek már megdőltek. A Föld nem a Világegyetem középpontja, sőt a naprendszerünk is csak egy jelentéktelen kis pont a mindenségben. A régiek nagyon hittek a lélekben meg a túlvilági életben, de bizonyítani ezt nekik sem sikerült. A túlvilági élettel nyugtatták magukat.

# 20

Abban szerintem teljesen igazad van, hogy - olyan értelemben, ami a gondolatmeneted szempontjából releváns - a léleknek (ha feltételezzük, hogy létezik, és olyan természetű, amit feltételezünk róla) nem árthatnak olyan fizikai sérülések, mint pl. egy ütés, agyrázkódás stb. ami a fizikai testet érte.

"Azzal, hogy elfogadjuk a lélek létezését -- ami azt jelenti, hogy a lélek élhet néha-néha önálló életet -- azt mondjuk, hogy a tudás, az emlékek és az információk meg vannak a lélekben is, de ez azt jelenti, hogy az agy felesleges, mert éppen azokat az információkat, tudást, érzéseket, emlékeket tartalmazza a lélek is, de ez nem így van."

Az agy bizonyos értelemben valóban "felesleges" a lélek szempontjából, mert tud agy nélkül létezni. Mindaddig "felesleges", amíg a lélek nem akar fizikai testben létezni és megnyilvánulni.

De te mit válaszolnál arra a kérdésre, hogy - abban az esetben, ha feltételezzük a lélek létezését - létezhet-e életképes emberi test agy nélkül?

El tudnád képzelni, hogy egy testen kívüli, nem lokalizált tudat (ami a lélek egy részét képezi) közvetlenül működtet egy emberi testet, közvetlenül, a testtel való fizikai kapcsolat vagy összeköttetés nékül szabályozza a vegetatív funkciókat, mint pl. légzés, keringés, emésztés, kiválasztás, fenntartja az test homeosztázisát, közvetlenül mozgatja és koordinálja a vázizmokat, amivel mi rendkívül kifinomult és összehangolt mozgásra vagyunk képesek, közvetlenül működteti a hangképző szerveinket, hogy beszélni tudjunk stb.?

Akik hiszenek a lélek létezésében - és tisztában vannak alapvető biológia tényekkel - pont ugyanúgy tudatában vannak annak, hogy az agy egy hitetetlenül bonyolult és összetett szerv az egész idegrendszerrel együtt, ami nyilván nem véletlenül és feleslegesen alakult ki sem az emberi, sem az állati szervezetekben.

"A lélek létezése ellen szól az amnézia és más személyiségzavarok. Ha a lélek létezik -- és a lélek a fizikán felül van -- akkor, hogy árthat neki egy kis ütés, egy kis stressz, amik ugye fizikai sérülések."

Nincsen nálam a bölcsek köve, ugyanúgy tévedhetek, mint bárki más, de számomra ezek nem szólnak a lélek létezése ellen.

Én valahogy úgy tudom ezt elképzelni, illetve felfogni, hogy az agynak megfelelően kell ahhoz funkcionálnia, hogy a lélek normálisan tudjon létezni és megnyilvánulni egy fizikai testen keresztül.

Ha - a példa kedvéért - egy agyrázkódás, agyvérzés, súlyos fizikai sérülés miatt átmenetileg vagy véglesen kiesnek vagy károsodnak bizonyos agyterületekhez köthető funkciók, akkor a lélek hiába "ép és egészséges, ha egyszer az agy, amin keresztül a lélek képes megnyilvánulni a fizikai síkon számunkra felfogható formában, nem az.

Amikor ránézel egy ilyen emberre, látod, hogy nem, vagy alig képes beszélni, emlékezni, vagy netalán mozogni sem, te a fizikai testétt látod, nem a lelkét.

Az ember nem képes a beszédközpontja nélkül beszélni, és nem képes működő agytevékenység nélkül a fizikai érzékszerveivel érzékelni akkor sem, ha - tegyük fel - létezik nem lokalizált tudat.

A kómából visszatért, vagy halálközeli élményt átélt páciensek is csak utólag tudnak beszámolni a tapasztalataikról, nem akkor, amikor a testük lapos EEG görbével fekszik egy műtőasztalon vagy az intenzív osztályon. Elmondásuk szerint abban az állapotban – annak ellenére, hogy nincs kimutatható agyműködésük - „látják” és „hallják”, ami velük és körülöttük történik (ha nem is teljesen ugyanúgy, mint a fizikai érzékszervekkel, és tudatában vannak mások ki nem mondott gondolatainak, illetve érzéseinek is), de mindezt elmondani nyilván csak utólag tudják, amikor visszanyerték az eszméletüket.

A lélek vagy a testben van, és akkor szüksége van az agyra ahhoz, hogy életjelenségek révén megnyilvánuljon, vagy – átmenetileg vagy végleg – elhagyja a testet, de akkor nem képes a fizikai testet „uralni”, működtetni.

Nem minden szempontból jó ez az analógia, de mondjuk ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor te akkor tudsz - a példa kedvéért - egy TV készüléket távirányítóval működteteni, csatornát váltani, hangerőt szabályozni, kikapcsolni, stb. ha:

1) működőképes a TV készüléked

2) működőképes a távirányítód

3) van hozzáférésed a távirányítóhoz

Ha meghibásodott a távirányítód, akkor hiába vagy te továbbra is ugyanolyan értelmes és egészséges lény, a legnagyobb igyekezed ellenére sem fogod tudni azzal a hibás, vagy tönkrement távirányítóval kontrollálni a TV-t, pedig veled is és a TV-vel is minden teljesen rendben van.

A lélek ugyanígy nem fogja tudni közvetlenül átvenni az irányítást a testi működések, életfunkciók felett megfelelően működő agy és idegrendszer nélkül, vagyis a konkrét példádban nem fog tudni „megszólaltani” egy testet ép beszédközpont nélkül akkor sem, ha a tüdő, hangszálak és egyéb hangképző szervek épek és működőképesek, a léleknek pedig van önálló tudata és esetleg szeretné kifejezésre juttatni a gondolatait valamilyen formában.

Mind a haláközeli éleménybeszámolók, mind pedig azoknak a regresszós hipnózis üléseknek egyik gyakori, visszatérő (és egymással összecsengő) eleme, amikor előző életben elszenvedett halált „él át újra” valaki, beleértve a testből való kilépés momentumát és az azután megtapasztalt dolgokat, hogy a páciensek elmondják, hogy egyfajta frusztrációt és tehetetlenséget élnek meg, amiért nem tudnak kommunikálni a jelen lévő személyekkel - legyenek azok orvosok vagy a saját szeretteik.

Tudatában vannak annak, hogy mi történik körülöttük, mások gondolatait és érzéseiket is leveszik egyfajta telepátiához hasonló módon, de ők nem tudják megnyugtatni, megvígasztalni őket, és nem tudják a tudomásukra hozni, hogy „köszönik szépen, ők jól vannak”, annak ellenére, hogy a fizikai testük sérült, vagy végleg felmondta a szolgálatot.

--> Ez csak praktikázás. Ha mindenképpen bizonyítani akarod a lélek lehetőségének feltételét, azt könnyű megtenni. Elismétlem, ez még nem bizonyítja a lélek létezését, csak azt, hogy elképzelhető egy olyan világ, ahol az embereknek lelkük van, de azt egyáltalán nem bizonyítja, hogy annak a világnak a mi világunknak kell lennie.

Az ember működése elképzelhető lélek nélkül is, sőt könnyebben, bizonyíthatóbban mint a lélekkel való működés.

Istmétlem, az nem bizonyítja a lélek létezését, hogy ha lenne, akkor hogy működne.

....

Most feltételezzük, hogy él bennünk egy kacsa, amelyik tud hatni a fizikai énünkre, de fizikailag nem érzékelhető. Feltételezzük, hogy az ember akkor csuklik, ha a kacsa hápog.

--> Elképzelhető, hogy ha a test meghibásodik (bedugul az ember orra, vagy nuttzdom én), akkor hiába hápog a kacsa, a fizikai test nem fog csuklani.

--> Elképzelhető a bennünk élő hápogó kacsa is, éppen úgy mint a lélek. De attól, hogy elképzelhető nem feltétlenül létezik.

Előző élet.:D

Reinkarnációnak gondolt hiedelem = szuggesztiós technikával előhívott képek a tudatalattiból.

Ez egy nagyon jó technika ami az embert szolgálja, de nem az un. előző életek megállapítását végzi.

"Pszichológusok és orvosok számtalan kísérletet végeztek hipnotizált páciensekkel. Ezek a kísérletek kimutatták, hogy a tudatalatti képtelen mindarra a válogatásra és összehasonlításra, amely elengedhetetlen a tudatos döntési folyamatokhoz. Ismételten bebizonyították, hogy a tudatalatti a leghamisabb állítást is elfogadja. Ha pedig elfogadta, úgy reagál, ahogy az állítás természete megkívánja. Illusztrálhatjuk is tudatalattid befolyásolhatóságát. Ha a gyakorlott hipnotizőr azt sugallja médiumának, hogy ő Bonaparte Napóleon vagy éppen egy kutya vagy macska, akkor a hipnotizált személy azonnal, maximális hűséggel játszani kezdi a szerepét. Átmenetileg megváltozik a személyisége. Annak hiszi magát, aminek a hipnotizőr nevezte. Gyakorlott hipnotizőr sugallhat egyik médiumának hátfájást, a másiknak orrvérzést, a harmadiknak azt, hogy ő egy szobor, a negyediknek azt, hogy a hőmérséklet fagypont alatt van, és ő fázik. Mindegyik követi a neki kiosztott szerep előírásait, s tökéletesen elfeledkeznek környezetük mindazon vonásáról, amelyek nem tartoznak hozzá szerepükhöz.

Ezek a hétköznapi példák tisztán mutatják a tudatosan mérlegelő elme és a tudatalatti közötti különbséget: az utóbbi személytelen, nem különböztet, és mindent igaznak tekint, amit te annak hiszel."

Az érző emberi lény nem egy marionett bábu, akit a lelkek rángatnak erőszakkal (bocsánat, akarattal) valamilyen más dimenzióból. De még csak nem is egy zokni, amit felhúznak, hogy az anyagi világba jöhessenek tapasztalni.

Ha ez így lenne, akkor a lélek egy aberrált, szadista kis lény volna. Milyen "munka" az, amiből szenvedést (tapasztalást) akarunk kihozni, valaki (ember) kárára?

A brutális kínzások áldozatainak a lelke mind ezt akarta?

Ja igen, ezt kellett neki megtapasztalni.

Ilyenkor szokott jönni az a magyarázat, hogy de hát az tulajdonképen is nem rossz, az a te javadat szolgálja (mármint a tapasztalás). --> Ez a hozzáállás, a világ legbetegebb, legaberráltabb, legfanatikusabb hozzáállása. --> Ez a zombivá válás útja. Semmi köze a pozitív gondolkodáshoz.

A tudatalattit kell megismerni, és a használható technikákkal irányítani, de nem a zombulás irányába.

A tudás csodákra képes, a hülyeség mindenre.

# 38

"Ez csak praktikázás."

Mindössze azt próbáltam megindokolni, hogy miért tartom helytelennek azt a következtetésed, miszerint:

"Azzal, hogy elfogadjuk a lélek létezését -- ami azt jelenti, hogy a lélek élhet néha-néha önálló életet -- azt mondjuk, hogy a tudás, az emlékek és az információk meg vannak a lélekben is, de ez azt jelenti, hogy az agy felesleges, mert éppen azokat az információkat, tudást, érzéseket, emlékeket tartalmazza a lélek is."

Ha fenntartod ezt a véleményedet, meg tudnád magyarázni, hogy - azzal, hogy a lélekben tárolódhat tudás, emlékek, információk - mégis hogyan lenne képes az emberi szervezet életfunkcióit fenntartani agy nélkül?

Ez nekem kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy abból, hogy egy informatikus minden információval, tudással rendelkezik arról, hogy a saját számítógépen milyen programok vannak, logikusan az következik, hogy a gép előtt ülve, szellemi képességeinél fogva tudja kezelni, használni a számítógépet pusztán mentálisan, az elméjével irányítva azt, anélkül, hogy a kezeit használná.

A törzsfejlődés jóval alacsonyabb szintjein is van agy és idegredszer. Egy békának is vagy agya, és ahhoz, hogy életképes legyen, megfelelően működnie kell az agyának.

Tényleg el tudod képzelni, hogy az ember agy nélkül képes lenne életben maradni és normálisan "működni", ha - tegyük fel, - létezne lélek? Ha igen, szerinted hogyan?

"Ha mindenképpen bizonyítani akarod a lélek lehetőségének feltételét, azt könnyű megtenni."

Én személy szerint már nem akarom bizonyítani, mert olyan mennyiségű és annyira meggyőző közvetett bizonyítékot láttam a saját szememmel, és tapasztaltam meg a saját életemben az elmúlt 17 évben mind a lélek, mint a reinkarnáció létezésére, hogy az életemet nyugodt szívvel feltenném kockára egy olyan fogadáson, aminek az a tétje, hogy ezek valóban léteznek-e.

(És nem, nem vagyok szuicid hangulatban, nagyon is szeretek élni, és szeretnék még egy jó darabig itt maradni a fizikai síkon. :-)))

Az meg, hogy ki milyen forrásokból tájékozódik ebben a kérdésben, és milyen következtetésekre jut a rendelkezésére álló információk alapján, és milyen hitet, meggyőződést tesz magáévá ezzel kapcsolatban, szerintem mindenkinek a saját személyes ügye, privát szférája, amit illik tiszteletben tartani.

Ráadásul nagyon gyakorlatias gondolkozású vagyok, ezért számomra nincsen jelentősége, hogy a 7 milliárd bolygólakó közül eggyel több vagy kevesebb számomra ismeretlen ember hisz-e azokban a dolgokban, mint én. Már csak azért sem, mert nem attól lesz valami igaz vagy létező, hogy a többség vagy a kisebbség hisz benne.

Szerintem az a fontos, hogy mindenki békében legyen azzal, amiben maga ő hisz, illetve az, hogy ha nincsen kialakult meggyőződése, vagy valamiért elbizonytalanodott a saját addigi világképét illetően, akkor teológiai meg filozófiai fejtegetések helyett - vagy legalább ezek mellett - tudjon a témához kapcsolódó gyakorlatiasabb információt találni általa hitelesnek tartott forrásból - feltéve, hogy akar.

(Engem legalábbis ez előbbiek, illetve bármifajta "agyaljunk a dolgokon elméletben" típusú hozzáállás nem igazán, vagy sokkal kevésbé érdekel, mint bármi kézzelfogható, megtapasztalható dolog, közvetett bizonyíték (lehetőleg minél többféle) pro és kontra, amiből én tudom levonni a saját következtetéseimet a saját logikámmal, ahelyett, hogy hinnék valamiben pusztán azért, mert ebben a hitben nőttem fel, meg azért, mert sokan mások is hisznek benne. )

De azzal a kijelentéseddel, hogy "Ha mindenképpen bizonyítani akarod a lélek lehetőségének feltételét, azt könnyű megtenni", komolyan nagyon kíváncsivá tettél.

Azért foglalkoztat a kérdés, mert ezen a fórumon sokszor olvastam már több hozzászólótól olyan kijelentést, miszerint a lélek biztosan nem létezik, vagy hogy a reinkarnáció baromság / fantazmagória / a gyengék menekülése téveszmékbe / buddhista papok találták ki a páriák vígasztalására, stb.

És amikor valaki arról érdeklődik, hogy mire alapozzák ezt a meggyőződésüket, vagy hogy szerintük lehet-e bárki biztos abban, hogy nem léteznek, akkor – egyébként érthető módon – arra hivatkoznak, hogy soha senkinek nem sikerült bizonyítania a létezésüket tudományosan elfogadható módszerekkel.

Aztán amikor már jónéhány alkalommal feltettem azt a kérdést nekik ilyenkor ezen a fórumon, hogy ők maguk milyen módszerrel, eljárással tartják (legalább elméletben) elképzelhetőnek a lélek és reinkarnáció (esetleges) létezésének igazolását – akár közvetlen, akár közvetett bizonyítékok révén, akkor eddig még soha, egyikük sem tudott ilyet megnevezni.

(És számomra az benne az érdekes, hogy úgy tesznek, mintha ők nem éreznék ebben a paradoxont – vagy tényleg nem érzik.)

Szóval ha megosztod velünk, hogy konkrétan mire, milyen tudományosan elfogadott módszerre gondoltál, amikor úgy fogalmaztál a bizonyítást illetően, hogy "könnyű megtenni", azt előre is köszönöm.

"Elismétlem, ez még nem bizonyítja a lélek létezését, csak azt, hogy elképzelhető egy olyan világ, ahol az embereknek lelkük van, de azt egyáltalán nem bizonyítja, hogy annak a világnak a mi világunknak kell lennie.

Az ember működése elképzelhető lélek nélkül is, sőt könnyebben, bizonyíthatóbban mint a lélekkel való működés.

Istmétlem, az nem bizonyítja a lélek létezését, hogy ha lenne, akkor hogy működne."

Nem tudom, hogy emlékszel-e rá, de arról, amit leírtam, nem állítottam egyetlen szóval sem, hogy a lélek létezését bizonyítaná. Távol áll tőlem az a fajta "logika", amivel abből, hogy el tudjuk képzelni, hogy valami hogyan működne, az következik, hogy az a valami létezik is.

Annyit akartam kihozni a gondolatmenetből, hogy irreális, és az alapvető természettudományos ismereteinknek ellentmond azt feltételezni, hogy egy agy nélkül funkionáló ember lenne a lélek létezésének a bizonyítéka.

És akkor most nézzük azt az Occam / Ockham borotjáva elvet, amit szóba hoztatok korábban.

Ezen elv szerint, két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik egyszerűbb, illetve ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít.

Azt írtad: "Az ember működése elképzelhető lélek nélkül is, sőt könnyebben, bizonyíthatóbban mint a lélekkel való működés."

Rendben, akkor részedről teljesen logikus, hogy az általad ebben az esetben célravezetőnek tartott Occam borotvája filozófiai elvet követve levonod azt a következtetést, hogy érdemesebb azt a nézetet választani, hogy nincsen lélek. Nincs ezzel semmi gond.

Akkor most nézzük meg a kérdező által felvetett jelenség kapcsán, hogy mi a helyzet Occam borotjával.

A jelenség: újjáélesztést végző orvosok régóta szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy a klinikai halál állapotából visszahozott, halálközeli élményt átélt páciensek egy része utólag a valóságnak megfelelően be tud számolni arról, hogy mi zajlott le, mi hangzott el körülöttük, milyen beavatkozásokat végeztek el rajtuk, (sőt, egyesek az egy időben tőlük térben távolabb zajló eseményekről is a valóságnak megfelelő információkat képesek utólag elmondani).

A beszámolók szerint abban az állapotban is „látják” és „hallják”, ami velük és körülöttük történik (ha nem is teljesen ugyanúgy, mint a fizikai érzékszervekkel), ráadásul - egyfajta telepátiához hasonló módon - tudatában vannak még mások ki nem mondott gondolatainak és érzéseinek is, miközben a testük lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül fekszik egy műtőasztalon vagy az intenzív osztályon.

Mik a lehetséges magyarázatok erre a jelenségre?

A lélek létezése magától értetődően feltételezi a testen kívüli tudat létezését. Tisztában vagy(unk) azzal, hogy a fenti jelenségre milyen magyarázatot tudnak elképzelni azok, akik úgy gondolják, hogy létezik olyan, hogy lélek.

Akkor ezt most össze kéne vetnünk a másik, a pusztán természettudományos, a lélek létezését kizáró magyarázattal, és objektíven meg kéne vizsgálnunk, hogy melyik az egyszerűbb.

A kérdés már csak az, hogy mi a másik (vagy akár több lehetséges egyéb) magyarázat. Mi a "hivatalos tudomány", az orvostudomány magyarázata, elmélete így a 21. században ugyanerre a jelenségre?

Neked van tudomásod ilyenről? Ha igen, és megosztod, haladhatunk tovább, és összevethetjük a kettőt az Occan borotvája elvet követve.

-------------------

# 39

Feltételezem, hogy - ha saját tapasztalatod nincs is a regressziós hipnózissal kapcsolatban - azzal tisztában vagy, hogy az ezt alkalmazó pszichiáterek, pszichológusok vagy hipnoterapeuták nem "szípadi mutatványos" hipnotizőrök, akik látványos produkcióikkal demonstrálják a közönségnek, amiről az általad idézett szöveg szól, hanem egy általuk megtanult terápiás módszert alkalmaznak szakszerűen, megfelelő képesítéssel, gyógyítás céljából.

Nem tudhatom, hogy milyen elképzelésed van arról, hogy hogyan zajlik egy regressziós hipnózis (függetlenül attól, hogy csak a jelen életben "vezetik vissza időben" a pácienst abból a célból, hogy megtalálják egy adott probléma gyökerét, vagy akár - feltételezett - előző élet(ek)be, de ha esetleg leírnád, hogy ismereteid szerint ez hogyan zajlik (természetesen csak nagyon röviden, a lényegét), akkor könnyebb lenne reagálni a hozzászólásodra, mert érteném, hogy te milyen tényekből vagy feltételezésekből indulsz ki. Köszönöm, ha leírod.

"Az érző emberi lény nem egy marionett bábu, akit a lelkek rángatnak erőszakkal (bocsánat, akarattal) valamilyen más dimenzióból. De még csak nem is egy zokni, amit felhúznak, hogy az anyagi világba jöhessenek tapasztalni."

Ez a te saját interpretációd egy jelenségről, amiben nem hiszel. Ha így látod, azt tiszteletben tartom - ugyanolyan értékes vélemény, mint bárki másé.

Akik hisznek a reinkarnációban és a karmában, azok az emberi lényt lelkek által erőszakkal rángatott marionett bábú helyett alapvetően egy sprituális lénynek látják, aki nem annyira egy test, akinek lelke van, hanem inkább egy lélek, aki testben létezve (is) tapasztal, fejlődik és tökéletesedik az inkarnációi során - akkor is, ha az emberi élet minden öröme és szépsége mellett időnként akár fizikai, akár érzelmi fájdalommal és szenvedéssel is járhat.