Mi a különbség érzés és tudás közt?

Pl ja kiállunk az utcára egy szál pólóban -5 fokban, és fázunk, didergünk, átjár bennünket a hideg, és szenvedünk tőle, ez egyértelműen érzés.

Ha nem megyünk ki, csak a meleg lakásból, az ablakon át látjuk, hogy a hőmérő -5 fokot mutat, akkor azt nem érezzük, hanem tudjuk. (Feltételezzük, hogy helyes értéket mutat.)

De mi a helyzet azzal, amikor kint vagyunk egy pólóban, és tudatosul bennünk, hogy hideg van, mert a bőrünkön érezzük, de nem vacogunk, nem érezzük rosszul magunkat, szóval érezzük, hogy hideg van, de nem fázunk? Ezek szerint a hideg érzete nem egyenlő a fázással? (Ugyanez lehet más példával is, mondjuk az evésnél, amikor régen ettünk, korog a gyomrunk, tudjuk, hogy üres, és hogy enni kellene, mert szükségét érezzük, mégsem szenvedünk az éhségtől, és nem vágyakozunk erősen a kaja után, nincs az a rossz érzés.)

Ha ez ennyire külön választható, hogy az érzés rabjai leszünk, vagy csak tudatosul bennünk egy testi igény (mintha kívülről szemlélnénk az szükségleteinket), akkor ez azt jelenti, hogy az érzésre nem is lenne szükség? Ahogy a hideg és az üres gyomor, úgy tudatosulhatna bennünk így akár a fájdalom is, nem lenne rossz érzés, amitől szenvedünk, csak tudnánk, hogy ez és ez most a testnek nem jó (mondjuk egy erős ütésnek vagy égésnek lett kitéve), és ez elég lenne a védekezéshez.

És mindez a lelki folyamatokra is ráhúzható lenne? Szóval hogy tudunk ("érzünk") valamit, de mégsem jár át az az érzet, a hatalmába kerítve ezzel és szenvedést okozva.