16 éves INFJ lány vagyok. Kiskoromtól kezdve sok mindent éreztem, amit nem tudtam kimondani. A belső világomról tudnék hipnózisban beszélni?

Azta...

Kiskoromban és se tudtam sok mindent kimondani, amíg nem tanultam meg beszélni. (pl szrni kell)

Majd nem leszel infj lány, ha összebújsz a fiuddal. ::D:D

Több fárasztóóó kérdéssor kitöltésével.

[link]

Én azért még gyanakszok... :T

Hát, már nem annyira fiatal a kérdés, de hátha...

(Ami (szinte?) biztos, hogy INFx vagyok, de többször jött ki az INFJ mint a P, és egy INFP vagy INFJ eldöntő teszt is a J-t erősítette meg, és a leírások alapján is van, ami inkább az egyikből, van ami inkább a másikból igaz rám, egyébként 20/F- ami, bármelyik INFx esetben ritka :) -na, nem az, hogy 20 éves... ;) )

Mindezt csak azért írtam le, hogy eldönthesd, mennyire tartod relevánsnak a válaszomat.

Nos, a világ jelenségeivel kapcsolatban sokszor támadtak idáig jó gondolataim (teljesebb képeket láttam, mint amennyit a rendelkezésemre álló információ mennyisége és tartalma indokolttá tett volna), és azokkal, akikkel már hétköznapi beszélőviszonyban voltam ezeket a meglátásaimat meg is osztottam, amennyiben adott témára valamilyen nyitottságot mutatott. És állandóan jöttek a logikus érveikkel, és állandóan előhozakodtak a részleteim hiányosságával, ennek ellenére én éreztem, hogy nagyobb mértékben van igazam, mint amennyire bizonyítani is tudom. Ezek a viták elindítottak bennem egy mechanizmust, ami miatt a legveszedelmesebb vitapartnere lettem magamnak, és minden gondolatomat megpróbáltam a lehető legpontosabban legrészletesebben kifejezni, minden pontatlanságra vagy hiányosságra a lehető legkekeckedőbben válaszolni. És mivel a gondolataim sokszor megérzésekből fakadtak, ezért rengeteg időt töltöttem azzal, hogy, ha nem is elmagyarázhatóan, de számomra világos módon megfogalmazzam őket. A megérzéseid, gondolataid formába öntésétől ne riadj vissza, hanem tekints rá úgy, mint egy izgalmas kihívásra vagy kalandra, és legyél türelmes. Ez az alapja annak, hogy majd szóban is viszonylag jól kifejezhesd magadat. (Csak egy példa tőlem, ezt csak a szemléletesség kedvéért, ha érdekel: a világ jelenségeire használtam azokat a szavakat, hogy természetes, természetellenes, természetfeletti, amikor minden jelenség a valóság természetéből fakad, tehát minden természetes, de éreztem, hogy ezekre a fogalmakra valamilyen formában mégiscsak szükség van, aztán egész jól megoldottam a kérdést magamnak, de beletelt egy-két hónapba... Most pedig [ebben nem kell hinni, csak nekem fontos, de] éppen az ősképek és ideák valóságműködtető szerepéről filózok; én úgy érzem, hogy helyes irányban matatok, de állandóan ellentmondásokba ütközöm, amikből még csak néhányat sikerült feloldanom)

Tehát az érzések, érzelmek terén próbáld magadnak megfogalmazni valahogy a dolgokat, és utána, ha van legalább egy ember, akiben megbízol, mindenképpen kezdj el neki beszélni ezekről.

Mivel az Ezotéria kategóriában van a kérdés, le merek ilyet is írni, hogy a "Sors" nagy valószínűséggel úgy is küldeni fog valamikor olyan embert, aki nyitott lesz a belső világodra (ha sok mindent még ő sem ért meg, de eleget, ahhoz, hogy "kiélhessed a magadat"-bocsi nem találtam jobb kifejezést...- a külvilágban is.).

Azt nem tudtam leszűrni, hogy neked a barátkozás is nehezedre esik-e vagy csak annak a bensőségessége, de ha azzal is probléma lenne, akkor bátorság, te egy INFJ vagy, 1 másodperc alatt (kis túlzással) kiszúrod, hogy ki az, akivel lehet barátkozni. Ha csak a bensőségességgel van a probléma, akkor hosszabb ismeretség után úgy is tudni fogod, hogy egy-egy adott ember mennyire megbízható, és milyen témákra vagy egyes témákon belül milyen mélységekre nyitott (még, ha néha enyhén tapogatózni is kell ez ügyben). (És most még egy példa- szintén saját. Nehezen ismerkedő típus vagyok, és egyetemi beiratkozásnál, miután végeztem a papírokkal az előadóteremben a székek fele foglalt volt, így mindenféleképpen valaki mellett volt már csak hely, hosszasan nézelődtem az emberek között, és kiszúrtam egy lányt, odaültem mellé, és egy idő után késztetést éreztem, hogy megszólítsam, de csak sokára kapartam össze a bátorságomat, akkor viszont kiderült, hogy tök jól el tudunk társalogni. Meg az is, hogy csoporttársak leszünk, azóta is vele beszélgetek a legtöbbet, és a harmadik dolog, ami kiderült, hogy nyitott az INFx típusú gondolatokra...)

Nekem is vannak rendesen belső konfliktusaim, amik rohadt stresszesek, és erősen negatívan hatnak az önértékelésemre is...- de, ha lehet inkább kerüld el a hipnózist (ha még nem próbáltad volna ki), mert vannak tapasztalatok, hogy jótékony hatása lehet, de, habár én nem értek hozzá, szerintem a csak kérdezgetős hipnóziskor is kerülnek nem kívánatos "parancsok" a tudatalattidba, ezen kívül felszínre hozhatnak olyan dolgokat is, amiknek egyelőre jobb módszer híján jobb, ha a tudatalattid mélyén vannak betokozódva.

Végül, bocsi a sok hülyeségért, remélem nem untattalak (ha egyáltalán ennyi idő múlva is észreveszed ezt a választ), és remélem valami hasznossal is szolgálhattam.