Miért gondolják sokan, hogy van bármi olyan a halál után ami emberi?

Két oldalról is meg lehet közelíteni ezt a kérdést.

Egyrészt az embernek természetéből adódóan nehéz felfogni, hogy valaminek vége van. A legtöbben nem tudnak, és nem is akarnak szembenézni azzal, hogy egyszer csak ők is, és szeretteik is megsemmisülnek, megszűnnek létezni. Ezért az ember különböző szépítő elképzeléseket gyárt, hogy biztos még élnek, csak máshol, meg nyugtatják magukat, hogy biztos egy jobb, szebb helyen léteznek tovább. Mert túl durva lenne szembenézni a tényekkel.

A másik szempont a vallási adalék. Ez az egyház(ak) számára egy remek lehetőség, hogy irányítsák, befolyásolják az embereket. Egyrészt a rossz sorsúaknak azt ígérik, amit hallani szeretnének, hogy majd egyszer minden jó lesz, cserébe csak el kell járni templomba. Ez az államnak is jó, mert ezzel sokaknak befogják a száját, és az egyháznak is, mert ezen ígéretek miatt sokak számára csábító a vallás. Az istentagadásért járó örök szenvedés meg a hiszékenyebb emberek számára óriási félelmet jelent, így ők is inkább behódolnak az egyház akarata előtt.

Itt nem racionális érveket kell nézni, hanem azt, hogy az emberek döntő többségét a vágyaik és a félelmeik irányítják.

Egyébként semmi bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán lenne bármilyen lét a halál után.

Nagyon sok bizonyíték áll a rendelkezésünkre (tudományos szinten is), miszerint a tudatunk a fizikai testtől függetlenül is képes létezni, annak halála után, és annak születése előtt is képes jelen lenni. (Halálközeli élmények, reinkarnációs hipnózisok, parapszichológiai kutatások eredményei, és mindezek sokszor cáfolhatatlan eredményei - melyekre az itteni keretek között nem térek ki.)

A vallás nem a jó út. A saját tudás a legértékesebb. Magadat vezesd, s ne engedd, hogy mások vezessenek.

A jó vagy a rossz cselekedeteiddel te magad fogsz elszámolni, s vezekelni is egy olyan élettel fogsz érte, melyet te magad választasz következő életnek.

Az ember test, lélek és szellem, de legfőképpen szellem. Az igazi énünk szellem, az igazi otthonunk a szellemvilágon, tehát odaát van. Az a világ tartja fent ezt a világot is, nem pedig fordítva. Így nem az a fő kérdés, hogy a szellemvilág hasonlít-e a fizikai világra, hanem fordítva.

A tudatunk, a szellemtestünk, ami örök. Az hagyja el a testet a fizikai test halálakor, s távozik odaátra. Majd az is kapcsolódik újra egy leendő fizikai testhez. A tudatunk mindent tárol, ami életünkben történik velünk, s ez az egyetlen, amit magunkkal viszünk a szellemvilágba. Ez alapján választjuk meg a következő életünket. Tehát a tudatosságunk jelen van mindig. Inkább, itt a földi testben létezve van erősen leszűkítve.

A halál közeli élményekben tapasztaltak valódisága tudományosan is teljesen bizonyított. Nagyon sok esetet dokumentáltak már, amikor az átélők utólag elmesélnek olyan észleléseket, melyeket abban az állapotban bizonyíthatóan nem a fizikai érzékszerveikkel szereztek, s melyeket utólag minden kétséget kizáróan igazolni lehet.

Bővebben még privátban kifejtem.

Te magad vagy a tanár és a tanítvány is. Te fogod mérlegelni, hogy jó volt vagy rossz.

A földi életben is van ilyen, lelkiismeretnek hívják.

Minden tiszteletem a Tiéd 1. válaszoló, de aki az ezotériára racionális választ ír az sikeres ember nem lehet (legalábbis az ezotérián). :)

Kérdező, azért hisznek a halál utáni létben, mert az ember megnyugtató választ akar kapni a létezésének okára és mert fél a haláltól. A vallások megnyugtató hazugságokat adnak, mind elmagyarázza hogy van értelme a létnek, követned kell a vallási szabályokat és a halál után megjutalmaznak vagy megbüntetnek érdemeid szerint. Ez megnyugtató mert keveset kell tenni a "jutalomért" és még gondolkodni sem kell hozzá. Sokkal kellemesebb gondolat mint azzal szembenézni hogy lehet hogy nincs túlvilág, nincs isten vagy bármilyen megkérdőjelezhetetlen abszolút pont ami a létezésnek célt ad.

És igen a halál utáni élmények hallucinációk, csak vallási és ezoterikus körökben van elterjedve ennek az ellenkezője, de ezek mind csak a hit részei, valós alap nélkül.