Ti hisztek a sorsban, és abban, hogy minden okkal történik?

Minden okkal történik. Keresd meg az okot mindig.

A tyúk volt előbb, vagy a tojás?

Igen. Viszont sajnos mindez visszavezethető a különböző elemek egymással való reakciójára, az őket körülvevő környezet és külső erők által befolyásolva. Elég nyersen hangzik, de hajlamos az ember túlbonyolítani az egyszerűt. Felfoghatatlanul sok részecskéből állunk, amik ennek a többszörösével érintkeznek, miközben változó külső nem anyagi tényezők, többnyire különféle hullámok hatnak rájuk. Viszont a teljes egész ismeretében, és ha azt bárki képes felfogni, gyakorlatilag minden kiszámítható matematikailag. Így mondhatjuk azt, hogy ha ismerjük a részecskék aktuális pozícióját és az energiaforrásokét is, akkor kiszámíthatjuk azok tetszőleges időben való helyzetét. A módszer és a logika egyszerű, ezt lehet sorsnak, karmának vagy oknak nevezni. A gyakorlati feldolgozása ezeknek viszont messzemenően meghaladja az emberi intelligenciát, és az ember által mesterségesen létrehozott számítási kapacitást is.

Lehet vakon hinni, vagy lehet gondolkodni is. A világot többnyire ez utóbbi vitte mindig előre, és az előbbi döntötte hanyatlásba.

Az #5 válaszból következik, hogy a "nagy bumm", az ősrobbanás -ha volt ilyen- pillanatától minden előre meghatározott, és egy végtelen gyors gondolkodású "valaki" a "nagy bumm" pillanatában már látta, amint én itt a billentyűt kalapálom, Te pedig e sorokat olvasod, stb. És minden jövőbeni pillanatot is lát.

És ha mindez filmszalagon van -egy világmozi- akkor a vászon előtt ülő nézi a mozit, és látja, hogy minden meghatározott. A színészek -mi- játsszák a szerepüket, és sem ők, sem a néző nem változtathat semmin. És a Néző felismeri, vagy eleve tudja, hogy az egész csak játék, nem létezik, egyedül Ő létezik, minden más illúzió.

#7

Felfoghatatlanul bonyolult dologról szeretnénk beszélgetni, aminek kevés értelme van. Leginkább azért, mivel átérezni is csak igen felszínesen tudjuk nagy átlagban.

Aki úgy-ahogy megérti a helyzetét, az tisztában van vele, hogy nem egy néző, hanem a teljes egésze, akinek csak a saját sorsán belül van önálló mozgástere. A saját sorsát pedig többnyire a körülmények alakítják. A körülmények általában más élőlények sorsához kötődnek, így nem mondhatjuk ki olyan egyszerűen, hogy mi irányítjuk azokat.

Minden folyamatnak van egy alacsonyabb, és egy magasabb rendű szintje. Mi a tőlünk néhány szinttel alacsonyabb folyamatokat ismerjük, kutatjuk egyre hatékonyabban. A felsőbb 1-2 szint szinte mindenki számára ismeretlen. A világ születése, és pusztulása adott, de az anyaggal együtt született a szellem, az értelem is. Az élet egyetlen célja a túlélés, ha a világ elpusztul, újat teremt. Ha eléri azt a szintet, ami ahhoz szükséges. Magát az irányvonalat adja, de vak. Mi, az élőlények vagyunk a szeme, amit elfogulatlanul tekint. Agy féreg és egy atomfizikus tapasztalatai egyaránt számítanak. Az idő viszont véges, és a szükséges információkból gazdálkodva a megfelelő irányba kell továbblépni. A szemünket szúrja ki, de nem akarunk róla tudomást venni, felismerni, mert nem a mi időrendszerünkben működik, de evolúció néven leírhatnánk a jelenséget.