Szerelmi kötésben kénék segítséget, részletesen, es egyszerűen, kom oly mesterektől/vaalaki nagyon jól tudo tuda nekem segíteni?

Előző vagyok,rosszul írtam.

Nem az-t,hanem a-t akartam írni...:D

Mellesleg,ha te,vagy egy ismerősöd szeretné megcsinálni ezt a könnyűnek tűnő,de bonyolult varázslatot,akkor csak annyit mondanék,hogy vigyázzatok vele,mert nem lesz túl jó a karmátok utána.:)

Jochann Wolfgang von Goethe: A bűvészinas

(fordította Kardos László)

Elment hát a vén varázsló,

Végre nincs ma itt a mester!

Szellemeit én varázslom

Élni-halni most az egyszer!

Ellestem igéit s

Hókuszpókuszát,

S bűverővel én is

Művelek csodát.

Rajta! rajta!

Szedd a lábad,

Töltsd a kádat

Feredőre!

Gazdag árral fürge habja

Hadd zubogjon, fuss! előre!

No vén seprű, jöszte szépen!

Ócska rongyod fölveszed most!

Rég nem éltél szolgaképpen,

Amit mondok, azt teszed most!

Lábad lesz ma, talpra!

A hegyibe fej!

Uccu neki, rajta,

Ihol a cseber!

Rajta! rajta!

Szedd a lábad,

Töltsd a kádat

Feredőre!

Gazdag árral fürge habja

Hadd zubogjon, fuss! előre!

Ni, a part felé rohan már!

Mint a villám, gyors a lába!

Máris ott van a folyamnál,

S itt a víz a korsajába!

Most már másodízben!

Kádunk színig áll!

Megmerül a vízben

Rocska, dézsa, tál!

Állj meg! Állj meg!

Ami kellett,

Mind betellett,

Állj, de menten!

Jaj, mily sejtés réme száll meg:

A varázsszót elfeledtem!

Jaj, a szót, a szót, mely újra,

Ami voltál, arra formál!

Jaj, hogy hordja futva, fújva!

Csak már megint seprű volnál!

Önti, egyre önti,

Új meg új patak,

Mind nyakamba dönti,

Ezer zuhatag.

Tűrni ezt nem,

Nem fogom már:

Megfogom már -

Beste lélek!

Micsoda arc! Mily veszett szem!

Egyre szörnyűbb, jaj, de félek!

Hej, te sátán ronda fattya!

Fölvegye a víz a házat?

Hisz dagadó áradatja

Minden küszöbünkön átcsap!

Átkos seprűnyél te!

Süket és konok!

Csillapodj le végre,

Suta-buta bot!

Nem hagyod hát

Abba rögtön?

Itt az öklöm,

Ez megállít -

S ott a balta, - kerge, rongy fád

Egy-kettő, szilánkra válik!

Látom megint hurcolja, hordja.

Jaj, hogy is teperjelek le!

Eltiporlak, gaz koboldja!

Reccsen és talál a fejsze!

Eltaláltam! éljen!

Kétfelé szakadt!

Visszatér reményem,

És szívem szabad.

Jaj, mi történt!

Mind a két fél

Újra ép s él,

Úgy loholnak

Párba, talpra szökve tüstént!

Segítsetek, nagy Hatalmak!

És rohannak! Egyre fellebb!

Lépcsőt, termet locska hab nyom!

Szörnyű tenger, árja ellep!

Mester, mester, halld a hangom!

Itt a mester éppen,

Nagy a baj, gyere!

Szellemet idéztem

S nem bírok vele!

"A sarokba,

Vissza, térj meg

Seprűnyélnek!

Nem citálhat itt dologra

Senki más;

Csupán a mester!"