Lehet, hogy szellemek vannak a szobámban? Vagy csak beképzelem?

mivel a vasban 5000m/s sebességgel terjed a hang, nem csoda, hogyha a ház egyik felében megkoccintják, te is hallod a szobában.

Az indiánok is a sínekre hegyezték a fülüket, hogy megtudják, jön-e a vonat.

Aki hallja őket,az beképzeli a szellemek jelenlétét,és ezután hisz bennük. Ahelyett,hogy reális magyarázatot keresne a dolgokra.

Amikor felálltál,a zsinór akkor is leeshetett,anélkül,hogy észrevetted volna.

20:33

Tééényleg? Akkor ezek szerint beszélni sem lehet velük, ugye? Hát persze, ha valaki nem képes valamire, akkor nem is hiszi el. Ezt megértem. De el kellene tudni fogadni, hogy vannak olyan dolgok is, amiket nem látsz.

Van annak már vagy tizennyolc éve is, hogy egy éjszaka nagyon szép álomban aludtam. Egyszer csak beléptem egy nyitott ajtajú csarnokba, és az ajtó mögöttem becsapódott, ettől úgy megijedtem, hogy hirtelen felriadtam. Halálfélelmem volt abban a pillanatban, a szobámból lépteket és kattogást hallottam kifelé, az étkező irányába. Sem mozdulni, sem kiáltani nem tudtam, szememet nem mertem kinyitni. Kb. két percig rettegtem, hogy mit lenne helyes tennem, maradni az ágyon sötétben, vagy felkelni és villanyt kapcsolni. Utóbbit választottam, tévét bekapcsoltam, villanyt égve hagytam, szobaajtót magamra zártam, egy óra múlva sikerült csak elszenderednem. Másnap reggel, három közeli ismerősnek mondtam el, egyik csak sandán mosolygott.( Ő kb.rá egy évre döbbenten keresett meg, hogy nagyobbik fiát le kellett szerelni a vadászpilóták közül, mert rettenetes testen kívüli élményei voltak, alkalmatlan lett a további repüléshez.)Este hazaérkezett a feleségem vidékről, nem talált rajtam semmi külsérelmi nyomot, csak az ősz hajszálakat, amik előtte nem voltak. Ekkor olyan 23 éves lehettem.(Azóta is csak azok vannak meg!) Én földönkívüli lényekre gondoltam, de pár hónapra rá bekopogtak hozzám a Jehova Tanai, akik azt mondták, hogy démonok voltak. Hetekig féltem a sötétben, még a lakás ablakából sem mertem kinézni. Leginkább attól tartottam, hogy olyat látok amit nem kellene, és amiatt lesz rossz nekem. Kerültem az ilyen témájú beszélgetéseket, nem olvastam, nem néztem ilyet a tévében. A mai napig sem, feleségem és gyerekeim ha ilyet néznek, még a szobából is kijövök. Azóta nem volt semmi ilyen dolog az életemben, remélem nem is lesz. Pár éve a Discovery tévécsatornán láttam egy műsort, szinte szóról-szóra erről számoltak be az ottani átélők, akik a műsor szerint több ezren lehetnek az USA-ban.

Sokat tudnék még írni lélekvándorlásról, látnokokról, parafenomékról stb. Az Univerzum hatalmas, nem ismerjük még minden titkát. És végül, amiért írtam. Próbálj meg keríteni valakit, aki tud három lábú kisszékkel szellemet idézni. Mindenre fog válaszolni. A szellem. Írom ezt annak ellenére, hogy vallásos lettem, a Biblia határozottan elítéli ezt, ennek ellenére nem tudok jobbat.(Csak Benne,a Törvényeiben és magamban hiszek,felekezet nélkül.)

Egy másik érdekes dolog. Apám testvérével csak ritkán találkoztam, pedig csak néhány házzal lakott arrébb tőlünk. Kalandos úton halt meg, messze a falujától, egy idegen temetőben temették-temettük el. Nyugodt és higgadt voltam, nem állt hozzám közel, már nyugdíjas volt, családja nem volt. Szép volt a koporsó, rengeteg virág, a Tiszteletes Úr is a maximálist adta, a sírhely első osztályú. Tehát minden a legnagyobb rendben. Amikor kivitték a sírhoz, és elkezdték lefelé engedni, én hirtelen majd szét robbantam. Kiabált hozzám, nevemen szólított, hogy XXXX , ne hagyjatok itt. Hirtelen nem tudtam mit tenni, sarkon fordultam, és vagy húsz méterre belekapaszkodtam egy sírkőbe, nehogy valami nagy hülyeséget csináljak, s megbotránkoztassak mindenkit. Miután mindenki elment a behantolt sírtól, utolsóként én hagytam el, s megígértem neki,hogy ha eljő az ideje, haza fogom vitetni a szülőfalujába, ahol annak idején lakott. Teltek a hetek, a munkámból adódóan sokszor voltam otthon délelőttönként egyedül. Jó párszor megtörtént, hogy különböző dolgok végzése közben, egyszer csak elkezdtem érezni azt az egyedülálló illatot,szagot, amit csak ő tudott árasztani, ilyen szag volt az ő legénylakásában is. Először a hideg is kirázott, de később már beszéltem is hozzá. Olyan jó volt, ilyenkor mindig teljesen megnyugodtam, elfogadtam a világot, az életemet olyannak, amilyen. Aztán egyszer csak abbamaradt, "nem jött többet". És már ennek is jó pár éve.

Na, erre varjatok gombot !