Mi a véleményetek a halálközeli élményekről?

Én természettudományos területen tanulok/dolgozok, így az évek alatt már átálltam arra, hogy csak az van, amit a tudomány alá tud támasztani. A többi dolog az csak hipotézis (amíg esetleg nem bizonyítják be később azokat is.)

Mivel a túlvilág, Isten létezése nem bizonyított tudományosan, a halál beálltakor lejátszódó biokémiai folyamatoknak pedig egy az egyben "halálközeli" élmény hatásuk van, így én az utóbbiban hiszek.

Persze jó lenne biztosra tudni, hogy valami tényleg van "odaát". De én egyelőre ebben nem hiszek.

Nem azért írom le a véleményem, hogy meggyőzzek bárkit is. Felesleges, mert úgysem lehet, másrészt pedig mindenkinek meg van a joga, hogy abban hisz, amiben szeretne.

Tehát a válaszodra reagálva:

a "visszatért" emberek víziói nem azért hasonlóak, mert mindannyian a mennyországban tettek látogatást, hanem azért, mert az agy jellegzetes módon reagál a halálközeli élményre. A legapróbb részecskéktől kezdve kémiai és fizikai törvények alapján működünk. Ezek végbemenési sorrendje meg van határozva. Az agynak rengetek védekezési mechanizmusa van, amivel a lehető legtovább próbálja meg életben tartani az agysejteket. Bizonyos agyrészek (vagy a teljes agy) leállásakor is elképzelhető, hogy raktározódnak "emlékek". Azért idézőjelben, mert ezek nem tipikus értelemben vett emlékek, hanem az előbb említett védekezési mechanizmusok melléktermékeként létrejövő képzetek, téves leképezések.

Ha beáll a halál, megszűnik az agy vérellátása, a sejtek oxigénhiányos állapotba kerülnek. A védekezés megindul, vészjeleket küld az agy a testnek, illetve az agysejteknek. (Ezeket a hullámokat EEG-vel mérni is lehet a halál beállta után). Itt, ha nem történik újraélesztés, percek után annyira károsodnak az agysejtek, hogy már nem lehet visszahozni a beteget.

Pár percig azonban vérkeringés nélkül is 0, vagy minimális agykárosodással újraéleszthetőek. Az ez alatt a pár perc alatt küldött "vészhullámokat" fordíthatja le az agy halálközeli élménynek. Az is bizonyított, hogy az agyhullámok nyomot hagynak maguk után: legalább 24 órára visszamenőlegesen magán viseli a korábban átélt események lenyomatát.

Ez esetünkben kétszeresen is fontos; egyrészt azért, mert a lenyomatok torzulása is megnyilvánulhat halálközeli élményként, másrészt mert konkrétan a halálközeli élmény lejátszódása is lenyomatot hagy az agyban. Így, ha visszahozzák a beteget, ezen lenyomatok alapján képes lehet az emlékezésre is, noha (rész)agyi aktivitása nem volt.

Ha jól tudom, neki "csak" az agykérge állt le, agyának többi része működött.

Így pedig az előző válaszomban írt agyhullámok nyomhagyása magyarázhatja esetében is az átéltnek hitt dolgokat. Az ilyen élmények alatt mindenki azt írja, hogy elvesztette az időérzékét (ő is). Pár másodpercet több percnek/órának érzékeltek. Könnyedén elképzelhető, hogy ezeket az élményeket az agykéreg leállása előtti utolsó pár másodpercben élte át, az emlékek elraktározódtak, leállt az agykéreg. 7 nap múlva magához tért, és már ott várta az emlékei között ez az élmény is.

A probléma ezzel a témakörrel egyrészt az, hogy valaki vagy hisz benne, vagy nem. Átmenet nem nagyon van. Egyik a másikat meggyőzni nem tudja. Nem is kell.

Másrészt pedig nagyon összetett témakört boncolgatunk itt. Sokan azért nem értik meg a biokémiai háttérrel igazoló véleményeket, mert nem értenek az adott tudományághoz. (Ezt nem lekicsinylően írom. Nyilván nem tanul mindenki kvantummechanikát, fizikai kémiát, biofizikát, stb...és ez így is van rendjén).

A hozzászólásaimat az említett tudományok ismeretei alapján írtam, nem vagyok orvos, így a neurológiai hátterekkel nem vagyok tisztában. Az viszont biztos, hogy ezekkel a résztudományokkal megmagyarázható a jelenség.

A túlvilág, istenek, mindenhatók létezésére viszont nincs bizonyíték. Így ettől a ponttól az egyén döntése, hogy mit követ. Miben _hisz_. Végül is csak hittel kapcsolatos dologról beszélünk most is, nem?