Egy esetleges szellemidézés sikeressége bizonyíték lehet a halál utáni életre?

Ezek haszontalan válaszok a kérdésemre.

Nem az érdekel, hogy léteznek-e vagy sem, hogy sikerül-e a szellemidézés, avagy sem. Ezt kifejtettem. Arra vagyok kíváncsi, hogy a megidézett szellem tényleg egy emberi lélek-e? Az, amivé mindenki válik a halál után, a tudat, az ember szellemisége, elméje, érzésvilága, spiritusza, ami tovább"él"? Vagy csak valami metafizikai maradvány, egy jelenség, mint egy hologram, a tényleges emberi lélek pedig elmúlik, elenyészik a testtel együtt, meghal.

Ez továbbra sem bizonyíték. Ha néhány beszámoló elég lenne, tudományosan is elismernék a halál utáni élet létezését. Az emberi agy hírhedt önbecsapó képességéről. A halálközeli élmény, mint jelenség, nagyon sok kérdést fölvet a továbbiakban is. Ezoterikus magyarázata csupán egy van (az, hogy szellemalakban más síkokra kerül az ember), racionális azonban rengeteg (sokféle verziója csodálatos testünk működésének, azon belül is az idegek játékának). Tehát ez önmagában megint nem támaszt alá semmit.

Aki átélt halálközeli élményt (HKÉ), az sosem fogja a racionális magyarázatokat elfogadni, mivel hosszú éveken át használt testének minden addig megismert érzékszervével megtapasztalta - vagy inkább érzékelte - azt az állapotot. Tökéletes az a szó, hogy ÉLMÉNY. Pedig érzékleteink idegi impulzusok során keletkeznek, amiket bármi kiválthat, egy súlyos baleset vagy a haldoklás iszonyú jelensége pedig önmagában bőven elég ok lehet az efféle virtustáncra. Az ember csak az érzékszervein keresztül képes felfogni az őt körülvevő világot, nyilván több évtizednyi létezés után nem tudja feldolgozni, hogy ezek maguktól is stimulálódhatnak, lehetnek teljességgel látszólagos jelenségek közvetítői, hiszen ez egész létének minden alapját és tapasztalatát hazudtolná meg. Ennek egyszerű példája az Ames-szoba.

Más: egy férfi elvitte egyszer egy zálogházba egy Shakespeare kézjegyével ellátott iratot, ami a famíliájukban évszázadokon át hagyományozódott egyik családtagról a másikra. Több szakértő is megállapította, hogy hamisítványról van szó, már maga a papír sem volt több 200 évesnél - a férfi mégsem fogadta el, amit ezek a specialisták mondtak. Indoklása szerint gyermekkora óta az irat jelentőségének teljes tudatában él, valamint a legnagyobb angol drámaíró által szignált dokumentum tulajdonosának lenni akkora élmény, amit senki nem érthet meg, senki nem vehet el tőle. A kulcsszó itt is az élmény - a lelkünkben lezajló pozitív, erőt adó folyamatokat, benyomásokat, életérzéseket kéne megtagadnunk, elvetnünk, valamint saját magunkat és eddigi nézeteinket teljességgel hibásnak elismernünk, egy esetleges másik variáció elfogadásához. Hatalmas trauma lehet nem csak egy biztonságot nyújtó hitrendszerről, de az azzal járó előnyökről (vallások esetében egyenesen privilégiumoktól pl.: Mennyország) lemondani, emellett saját, sötétben tapogatózással elvesztegetett éveinket elismerni.

Az öregúr (akit említettél hitrendszere alatt nem az ezoterikát, a vallást, az ateizmust értem, hanem a szinte egyetemes emberi hitet abban, hogy a körülöttünk lévő világ teljességgel megtapasztalható, érzékszerveinkkel befogadható, majd vice versa: amit érzékelünk, az valóban megtörtént és létezik. Filozofálgatás szintjén ezzel szinte senki nem értene egyet, vagy legalábbis a legtöbben kétségbe vonnák, mert így illik, mindenhonnan ezt szajkózzák, gondolkodó emberek vagyunk, kétkedünk, mérlegelünk, stb. De a HKÉ-k nagy száma azt mutatja, hogy kívülállóként könnyebb okoskodni, ebbe a helyzetbe kerülve azonban mindenki egyformán reagál. Vallástól, hitrendszertől függetlenül, mert az idegrendszerünkbe vetett bizalom (amit ha nem fogadnánk el egyetemesnek, ha nem hinnénk benne, akkor akár az egész világot hallucinálhatnánk) mindenkinél közös.

Ha érdekel a téma, ajánlom figyelmedbe az egyetlen könyvet, amit talán érdemes elolvasni. Dr. Alexander Eben - A Mennyország létezik c. művéről lenne szó, ami önmagában nem azért érdekes olvasmány, mert egy idegsebész írta. Hanem azért, mert egy hétre Dr. Ebennek ténylegesen olyan állapotba került az agya, ami kizár minden egyes racionális magyarázatot a HKÉ-re, amit ezalatt átélt. Sem ő, sem a tudományos világ nem tudott előállni olyan hipotézissel, ami megindokolná a történteket.