Tegyük fel van reinkarnáció, karma és elvileg fejlődni születünk le, na már most a problémám ezzel, hogy akkor miért nem emlékszünk legalább pár hasznos előző életbeli tudásra vagy készségre, ez nem inkább egy helyben toporgás?

Rengeteg játék van aminek az a mechanikája hogy lenullázódik a karaktered viszont cserébe a fejlődési/xp szerzési képesség megnő(bár csak mobil játékok jutnak most eszembe de abból rengeteg).

Amúgy lehet hogy nincs fejlődés csak körforgás. Lehet hogy lutri az egész. Lehet hogy csak a karma hat valamilyen szinten az "újjászületési esélyeidre".

Ha van fejlődés akkor azt úgy tudom elképzelni hogy picit jobb fizikai/mentális/szociális képességekkel születsz. Kicsit több szerencse jobb családi környezet. Tehetségek attól függően hogy miben voltál előző életedben kiemelkedően jó/szorgalmas. Esetleg valamiféle spirituális képesség/érzékenység szintén ha ilyen területen "kiemelkedőt alkottál" előző élet valamelyikében.

Van 1 pár ember a bolygón akinek kb az összes STAT-ja :8-10 körül van. Ha nincs újjászületés csak a materializmus és a "véletlen" akkor rohadt szerencsések.

Ha van lélek akkor az esély is meg van rá. Biztos vagyok benne hogy azokat a "vérző pontokat a megfelelő képzelő erővel be lehet foltozni".

Hova? Bárhova. Rengeteg válasz lehet adni erre a kérdésre.

Ki irányítja? Erre is rengeteg választ lehet adni. Akár azt is hogy nem kell irányítani mert a lélek az állandó tehát állandóan ott van a tapasztaláskor(ha létezik).Ha képes a tapasztalásra (információ befogadásra) akkor képes lehet az adaptációra is.

Persze ez csak spekuláció. De ebben a témában szerintem senki se képes többre.

Nem feltétlen kell emlékezned az előző életedre. A tapasztalás a lényeg. Most ha következő életedben Indiába születsz ahol harcolnak az ivóvízért akkor miért jó ha emlékszel arra, hogy előtte Magyarországon éltél és nem kellett a vízért harcolnod hanem teljesen természetes és alap dolog volt?

Ez olyan mintha most elképzeled hogy milyen gazdagnak lenni, vagy valami irtó jó nőnek/pasinak. Ezt nyilván el lehet képzelni, de valójában nem tudod milyen egy élet ha gazdag vagy, ha jól nézel ki, ha hiányzik 1 lábad stbstb. Mert nem élted meg, nem tapasztaltad meg.

A tapasztalás a lényeg, nem a megvilágosodás. Nem az van hogy 5 leélt élet után a homlokodra csapsz hogy "hűűű, hát igen, Indiában sz.r volt, de Las Vegasban meg milyen jó életem volt! Nem nézem le többet az Indiaiakat!"

Jó de ezt úgy írod mintha nem így de legalábbis hasonlóan érezne a másik 4,5 milliárd ember rajtad kívül. Kb mindenki szeretné tudni az igazságot.

Ha van egyenlőség akkor az pont ez. Együtt tapogatózunk a sötétben (az már kérdéses hogy rá lehet e tapintani valamire) és mind meghalunk 1szer.

A feltételezésben a hiba az, hogy azt mondod, fejlődni vagyunk itt. Ez opció, nem alapvető törvény. Fejlődhetsz, ha ez a döntésed. De ez mindig tudatos döntés, minden adott életben, nem előre kőbe vésett dolog.

A másik hiba, hogy azt mondod, emlékeznünk kéne néhány alapvető képességre. A karma előre meghatározza az életed elsődleges felállását, már akkor, amikor megfogansz, vagy még előtte. Viszont azok a képességek, amik ebben a felállásban a karma alapján szükségesek, hogy a karma, ami az adott helyzetbe juttatott teljesüljön, azok a képességek veled születnek. Nem emlékként, hanem a leendő személyiséged, fizikai tested képességeként.