Ha egy istennek elfogy a jó karmája miként és hová fog leszületni?

Például Jézusnak?

Nem tud elfogyni. Mindent a cselekedet minősége határoz meg.

Attól függ, isteni léte során milyen karmát halmozott fel. A buddhizmus szerint a törekvés hiánya, és a kevélység az isteni lét nagy csapdája. Nincs ami felfelé haladásra motiválja, mert a létforgatagban megtapasztalható állapotok közül a legjobbat éli meg. Ha nem esik bele a csapdába, és jó karmát halmoz, nem zuhan vissza egy alacsonyabb állapotba. Vagy akár a buddha létet is elérheti.

Az embert általában valamilyen "kényelmetlenség" készteti, hogy törekedjen. Áltlában úgy tartják, az emberi lét/világ a legalkalmasabb a megvilágosodásra. De ez persze csak emberi vélemény.

A másik véglet is ilyen, a pokoli világok lakóit úgy elárasztja a szenvedés, hogy ők nem is látnak lehetőséget a felfelé törekvésre. De elvben itt is van lehetőség buddhává válni megvilágosodás által.

Az ezoterikus irányzatok valamilyen formában ennek variációit gondolják.

Jó Karmája annak van, aki életeiben semmi rosszat nem tett.

Szerinted ez hogyan fogyhat el?

Miért fogynak el, főleg egy ős termelőnek?

Ha istenek akkor nem tudjuk hogy náluk mi hogy megy, szros kis halandóként. Egyes történetek alapján büntetésből, vagy kedvtelésből emberi vagy állati alakot öltenek. Nyilván vezeklés vagy szórakozás céljából. Pl Zeusz a vén kurafi állat alakban rontotta meg a halandó asszonyokat.

De ha nem istenek hanem angyalok azokról megint vezeklés, vagy tanítás/ útmutatás.

A fel isteneknek, megint más.

Bizony mondom néktek, Jézus számomra ember volt, hús és vér. "Az ember fia" ki atyjaként szerette az ő Istenét.

Ha mégis eljatszom a gondolattal, hogy egy isten leszületik akkor én megszivatnám. Olyan környezetbe ahol meg kell tanulnia az alázatot, a megbocsátást, az együtt érzést és a nélkülözést.

Gratisznak, talán az emlékeit is meghagynám. Hogy jobban fájjon...nem az kegyetlen lenne, csak az érzést hogy ő egykor többre volt hivatott, S neki valamiért vezekelnie kell.

Segítség gyanánt utakat adnék neki mik előre lendítik, S hatalmas akadályokat, mik megkísértik. Vagyis ugyan azt, mint egy egyszerű halandó csak kicsit keményebben.

A jó karma nem tud elfogyni, sőt...

A harmadik dimenzió közepétől( tekintsünk el a betegségektől), már aránylag annyira sokkal több a jó energia teremtés, mint a rossz, hogy..., már szinte nem termelsz rodszat.

A negyedik dimenzióban meg a szeretetet tanuljuk.., szerinted ott mennyi pozitívum termelődik, akár csak egy perc alatt, amikor hatalmas bölcs emberek élnek meg itteni ember számára felfoghatatlan magas jóságot?

Nincs olyan, hogy elfogy a jó karma. A jó karmának el kell érni a végtelent.

Nem azért nem születünk le újra, mert elfogyott a karmánk, hanem mert már nincs szükségünk fizikai létre, de a fejlődés ilynekor még messze nem áll meg, sőt...