Mi motiválna bárkit a tudatosodásra ha sz*r?

Mondjuk amikor filmet nézel, 24 képkockát látsz másodpercenként leperegni, és úgy látod, mintha folyamatos lenne, mert a teljes figyelmed csak eddig terjed, ezen kívül már nem vagy tudatos más dolgokra, pedig közben folyamatosan észleled a többi dolgot is,és teszel is dolgokat, pl. gondolsz, érzel.

Amikor nem nézel filmet, az életben is csak ennyi a kapacitásod, és rengeteg dolgot teszel tudatlanul, aminek aztán negatív következménye van, de nem vetted észre, mert nem voltál rá tudatos.

Nem veszi észre az ember, hogyan árt saját magának, miket csinál tudattalanul.

És akkor ezeket fel lehet deríteni, mik ezek és meg lehet változtatni.

Az a tudatosság, amit te leírsz nem teljesen a személyiségfejlesztés spiritualitás oldalának része. Fontos a tájékozottság is, hogy ismerd a világ működését, ne legyél elveszve. Viszont a spirituális tudatosság inkább a magad körül való rendről szól. Például a szavaid megválogatásán, a fogalmazásmódodon nem csak beszéd, hanem gondolati szinten is. Azt ne nagyon várd, hogy nem fogsz érzelmeket megélni bizonyos dolgok miatt, a lényeg nem ez, hanem az, hogy az érzelmeid kifejezése tudatos.

Szerintem tudatlannak lenni elég rossz, akkor bárki bármit megtehet veled, és te észre sem veszed. Nem tudatosnak lenni meg azért rossz, mert sokkal több embert megbánthatsz, megrekedhetsz az életedben, visszatarthatod magad a sikerben stb.

Ahogy a világban élünk, folyamatos elemzésben vagyunk a történésekkel kapcsolatban, tehát az elemzésünk által mindig valamire jutunk magunkban hogy a történések milyenek számunkra, de ha tudatosabbak vagyunk akkor azt is felismerjük magunkban, hogy bármire is jutottunk, az is csak egy felmerült véleményezés bennünk a dolgokkal kapcsolatban, így csupán a jelenlét tiszta figyelme marad. Ez azért jó, mert nem a múltban megélt érzések határoznak meg minket a jelen történések eseményeiben, tehát ha bizonyos élethelyzetekben például stresszelünk, akkor a stressz érzése felismerődik, és ha felismerődik akkor nem mi leszünk stresszesek, hanem csupán tudatában leszünk a felmerülő érzésnek.

Egyszerűen fogalmazva, amit meg tudunk figyelni, az nem lehetünk, így nem válunk azzá. Ez nem elutasítás magunkban, hanem egyszerűen mindennek a tudatában vagyunk. Ha pedig a tudatosság túl lép egy határt, akkor hihetetlen tapasztalásban lesz részünk, mint a satori, samadhi stb.