Ha valaki bántja, éhezteti magát, esetleg öngyilkos lesz az milyen hatással van a karmájára?

Az ok-okozati része ennek tiszta sor. Aki sanyargatja magát, annak az életminősége rossz lesz, esetleg bele is hal, ha tényleg nem eszik. Aki öngyilkos lesz, az biztosan meghal.

Ami a túlvilági következmény az már nehezebb kérdés. Az öngyilkosságot nem minden kultúra ítéli el. Sok vallási fanatikus élt szélsőséges, önsanyargató életmódot, mert hitt benne, hogy az a kívánatos.

Személyes véleményem, hogy az, aki elmenekül az élete elől, tehát öngyilkos lesz, az nem éli végig a rá szabott életét, nem próbálja meg a legjobbat kihozni az egészből, így nem is értem hogyan reménykedhet abban, hogy neki a halál után valami jobb járhat. Aki korbácsolja magát, meg éhezteti magát, az pedig a múltban él, nem fejlődik a személyisége, nem halad sehová. Először mindig magunknak kell megbocsátanunk, hogy jobbá válhassunk. Aki ezt nem tudja megtenni, az nem várhatja a megbocsátást kívülről, se más embertől, se felsőbb hatalomtól.

4-es vagyok:

Ilyen kevés információ esetén nem könnyű bölcsen ítélkezni, az ember ilyenkor óvatosan, visszafogottan alkosson véleményt.

Az említett példáidnak a karmára való hatása esetleg talán sejthető lenne, ha tudnánk, valójában mi van ezek hátterében, milyen mértékben vannak ezek a tettek művelve, mi ezzel a szándék, mi ezeknek az oka és célja. Ha ezekről tudni lehet, akkor már te is megsejtheted, hogy az egyes tettek pozitív vagy negatív dolgok-e, vagy netán jellegtelen ügyek a karma szempontjából. Bár úgy tartják, karma szempontjából a kis tetteink is számítanak, … kis mértékben. … Aztán a sok kicsi is összeadódhat. :)

A depresszió szerintem ok és okozat is egyben. Azzal hogy depressziós, hatassal van másokra, de valaminek következményeként alakult ki a depresszió is.

Viszont azt nem ertem, hogy spiri berkekben általában ezt úgy állítják be, hogy na depressziós, akkor mindent tegyen meg, amit tud, hogy kimásszon belőle, mert a környezetének mit ad át. Sajnos ez nem így működik. Van egy része a dolgoknak amiért tehet, es azért kell is, de egy határon túl már nem tud.

És ezt úgy mondom, hogy rám van hatással egy mentális beteg rokon, én amit tudok, próbálok megtenni, hogy hasonlót ne okozzak senkinek, de van egy szint, ami felett már nincs behatásom.