Van-e valaki, aki felismerte azt, hogy egy emberrel a mostani életéből kapcsolatban volt már előző életeiben is?

Nézd meg jelenlegi életedben a szüleidet, barátaidat, ismerőseidet.

Közülük is főleg azokat akikkel állandóan problémád, konfliktusod van, és talán így választ kaphatsz kik azok, akikkel előző életedben is felhalmozódhatott karma, aminek a ledolgozásán jelenlegi életedben is lehet dolgozni.

Igen, volt olyan, hogy éltem meg ilyet olyan típusú vezetett meditációban, aminek kifejezetten az a célja, hogy egy konkrét, a jelen életünkben fennálló vagy visszatérő komolyabb problémának, kihívásnak, nehéz, megoldatlan élethelyzetnek arra a valamelyik előző életbe visszanyúló gyökerére nézzünk rá, ha tudunk, ahonnan időben ered, ahonnan fogva lényegében görgetjük magunk előtt megoldatlanul, és ami miatt kapjuk újra meg újra - ha nem is feltétlenül ugyanabban a formában - feladatként egy-egy újabb inkarnációban.

Egy ilyen un. "gyökér élet" meditációban éltem át olyat, hogy a mostani párommal voltam együtt, ugyanígy férfi-nő párkapcsolatban, (akkor is én voltam a nő), csak akkor meghaltam fiatalon.

Ezt ilyenkor nyilván úgy kezeli az ember (én legalábbis), hogy nem tudhatom, hogy mennyi a valóságalapja ennek a megtapasztalásnak, tényleg a tudatalattiban tárolt, valamikori előző életből származó emléket élek-e meg újra, vagy valami mást kombinál össze a tudatom bármi más forrásból, fantáziából, vagy akár pl. tudatosan már elfelejtett filmélményekből táplálkozva, mint ahogy előfordulhatna egy álom során is.

(Mondjuk azért hajlok rá, hogy elhiggyem, hogy inkább az előbbi, mert egyrészt ezek a típusú meditációk jellemzően nagyon megviselnek érzelmileg akkor és ott, illetve utána néha napokba, vagy akár hetekbe telik, amíg valahogy feldolgozom őket, másrészt túlságosan koherensek, és túlságosan logikus ok-okozati összefüggést mutatnak azzal a konkrét, a mostani életemben fennálló kihívással vagy élethelyzettel, aminek a kapcsán meditálok ilyenkor, és a többieknek is ugyanez a tapasztalata, akikkel járok ezekre a meditációkra.

Ennek a bizonyos meditációnak a kapcsán, amiről az előbb írtam, az volt nagyon érdekes és számomra elgondolkodtató, illetve meglehetősen meggyőző olyan szempontból, hogy valószínűleg mégsem fantázia szüleményei ezek a meditációban átélt dolgok, hogy több, mint két év különbséggel egy hölgy, aki látó (de nem "dolgozik", vagy tevékenykedik látóként, és akkor még nem is tudtam, hogy van ilyen képessége), és akihez egy olyan terápiára mentem életemben első alkalommal, ami a reinkarnáció létezésén alapul, elmondta, hogy annak a kihívásnak a gyökere, amivel akkor éppen küzdöttem az életben, és az ahhoz kapcsolódó tudatalatti félelmeim milyen milyen előző életbeli eseményre, illetve akkor átélt testi-lelki traumára nyúlnak vissza időben, és lényegében elmondta ugyanazt a történést, amit én abban a meditációban láttam villanásszerű képekben, csak ő valamivel részletesebben, nem csak az halálom okát és körülményeit, ami nekem akkor a meditációban lejött képekben, és összeállt összefüggéseiben, hanem több évi, odáig vezető előzményekkel együtt. (Ő is azt látta, hogy az akkori párom lélek szinten ugyanaz volt, mint most, meg még annyit, hogy egy családtagom, aki velem együtt meghalt abban az életben, a jelenlegi életemben az apukám.)

Magában a meditációban meg az volt az érdekes, hogy egyrészt nem csak addig láttam az eseményeket időben előre ugorva, amíg még éltem, hanem utána is, kb. olyan perspektívából, mint akik a halálközeli élményük kapcsán számolnak be arról, hogy látták magukat kívülről, felülről, másrészt amikor már így láttam magam, akkor nem csak, illetve nem is elsősorban a saját érzéseimet éltem meg, hanem olyan volt, mintha nagyon mélyen átéreztem, vagy inkább szó szerint átvettem volna az akkori párom érzéseit, a fájdalmát, tehetetlen dühét, meg tudatában lettem volna, hogy mennyit jelentettem neki, mennyire hiányzom neki és hogy saját magát okolja a halálom miatt, pedig valójában nem tehetett róla, nekem meg olyan érzéseim voltak, hogy én hagytam cserben azzal, hogy meghaltam ilyen fiatalon.

De volt ilyen élményem meditációban nem csak olyan személlyel, amivel most szorosabb kapcsolatban vagyok, hanem pl. valakivel, akit a munkám kapcsán ismertem meg, és akivel emiatt találkoztam pár hónapon keresztül (mondjuk az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus volt nekem, kb. az a "fél szavakból is megértjük egymást" jelenség, amikor valamiért annyira rá tudsz hangolódni a másika, meg valahol a szíved mélyen annyira érzed, hogy nagyon jó ember a másik).

Vele kapcsolatban meg az volt az érdekes, hogy egy olyan jelenetben láttam magunkat egy előző életes meditációban, ahol Japánban éltünk, teljesen más jellegű, közelebbi kapcsolatban, mint most, és abban a rövid jelenetben valami nagyon mély nyugalmat, harmóniát éltem meg vele, mellette. Az volt a fura, hogy csak órákkal később jutott eszembe, hogy ő a jelenlegi életében régóta egy japán tulajdonú cégnél dolgozik, és többször volt hosszabb-rövidebb ideig Japánban emiatt.

1-2 éve jelen voltam egy ilyen természetgyógyász összejövetelen, vagy min (életemben először és azóta utoljára). Az egyetlen és legkedvesebb nővérem által jutottam oda, illetve az ő barátnőjén keresztül, tehát úgy indultam neki, hogy biztos kedves emberek lesznek ott. Eleinte úgy is tűnt, de hamar rájöttem, hogy egy ember biztosan kilóg a sorból, egy középkorú férfi, aki mindenkibe bele akart ott látni, mindenkit jaj de meg akart gyógyítani az érintésével, rettentően fontoskodott és belemászott mindenki képébe. Először engem észre sem vett, a nővéremmel foglalkozott és mindenféle furcsaságot kitalált az ő előző életéről. Már eltelt egy csomó idő, talán 1-2 óra is, egészen sikerült figyelmen kívül hagynom, amikor teljesen váratlanul odafordult hozzám. Nem emlékszem, mit kérdezett, talán nem is volt rendkívüli, de éreztem, ahogyan belém akar furakodni az a füllesztő, rossz energiája. Ezt már korábban is éreztem és egyenesen aggódtam a nővéremért, nehogy bárhogyan is kárt tegyen benne, mert arcon ütött az ártó szándéka.

Úgyhogy kirohantam a teremből nagyon feldúltan. Nem is azért, mert úgy éreztem, hogy az előző életemből ismerem, hanem egyszerűen csak elképesztett ez az intimitás, amit a férfi mindenkivel el akart érni, nagyon feldühített, elszomorított, megijesztett (ráadásul szar heteim voltak akkoriban).

A tesóm utánam jött, nehezen tudtam megnyugodni, majd mikor visszamentem, a férfi ott állt az ajtóban, és magyarázkodott, mentegette magát, hogy ő nem csinált semmit (ezzel bizonyította, hogy de igen, csinált), és még mindig annyira rám volt tapadva, holott szerintem egy normálisan érző ember ilyenkor gyorsan lekushad, még ha nem is követett el semmit. Valaki ekkor vetette fel, hogy biztos az előző életemben ártott nekem ez az ember és ezért reagálok így, de a fickó rögvest rávágta, hogy ez kizárt. Én nem tudom, mit gondoljak erről, de az biztos, hogy soha az életben nem akarok még egyszer találkozni ezzel az emberrel. Fúj.