Ti is úgy gondoljátok, vagy hasonlóan, hogy akik ide a Földre leküldenek *szenvedni*, azok nem éppen kedves *valamik*?

Te így gondolod, más pedig másképp. Mennyire másképp éli meg az életet és az egész világot az, akinek minden megadatott, és sosem kellett szenvednie semmiért. Kinél van az igazság? Hát egyikünknél sem, mert ha lenne igazság, akkor az csak egyféle lehetne, mindenki számára. Statisztikákban ugyan ki lehet fejezni egyfajta objektív igazságot, de a számok semmit sem mondanak a te szenvedésedről és örömeidről, meg az enyémről. Márpedig neked a te szenvedésed és az örömöd a legfontosabb.

Tehát el kell vonatkoztatunk a jelenségek minőségi ítéletétől, mögéjük tekinteni, és akkor az fog kijönni, hogy a millióféle látásmód mögött van egy stabil tényező, ami viszont minden érző és gondolkodó lény számára azonos, ez pedig az érzékelő.

Az érzékelő érzékeli a szenvedést. A szenvedés lehet érzelmi, ha például bántanak, megaláznak, igazságtalanság ér, vagy elveszted egyik szeretted, vagy lehet fizikai, ha testi fájdalmak gyötörnek.

De ha hiszel a reinkarnációban, akkor hinned kell abban is, hogy van ezentúl valami, hogy lényed nem ér véget a testednél és az érzelmeidnél. Abban, hogy a szenvedést okozó érzelmeid, gondolataid, és tested mögött van valami, ami egyáltalán képes részt venni a reinkarnációs drámában. Mert a test rövid életű, 70-80 (vagy még kevesebb) év, és huss, már nincs is sehol. A gondolataid ennél is sokkal rövidebb életűek, az 5 perccel ezelőtti gondolataid már nincsenek sehol sem. Az érzelmek pedig még is képlékenyebbek.

A szenvedés gondolata önmagában maga a szenvedés, a fájdalom érzete maga a fájdalom, így hát a szenvedés maga csak gondolat, a fájdalom pedig csak érzet vagy érzelem. A szenvedés a szenvedés gondolatával vagy érzelmével kezdődik, és a gondolat vagy érzelem elmúlásával véget is ér.

Mindezek mögött ott az érzékelő tudat, akiben felmerül a szenvedés gondolata megjelenik és eltűnik, és akiben a fájdalom érzése feltűnik, majd idővel eltűnik. Az érzések és a gondolatok jönnek és mennek, és a test idővel megöregszik, de az érzékelő tudat állandó, legalább is amíg itt a földön vagy (alighanem előtte és utána is, de errőn nyilván nem tudok beszélni). A gondolatokon és érzelmeken túli érzékelő vajon szenved-e? Képes-e egyáltalán ő maga szenvedni, ha a szenvedés csupán gondolat és érzelem?

Ha elfogadod, hogy van reinkarnáció, akkor el kell fogadnod az érzékelő tudat létezését, hisz az érzelmeid, gondolataid, tested, a tetteid, a pénzed meg a házad meg a satöbbi, az nyilvánvalóan véges, és ezek közül egyik sem reinkarnálódhat, tehát akkor csak az érzékelő tudat marad, csak az, ami képes reinkarnálódni. És ebben a tudatban jelenik meg a szenvedés, és az öröm is.

Ez persze csak a felszín, és csak arra mutat rá, hogy te, az igazi éned nem azonos a szenvedővel. Ezt te is megtapasztalhatod, én nem is szeretek olyanról beszélni, amit nem tudok közvetlenül megtapasztalni.

Vannak, akik azt mondják, te teremted a saját valóságod gondolataid és érzelmeid által, meg hogy te választod ki saját inkarnációs életed, de erről én még nem szereztem megdönthetetlen tanubizonyságot, úgyhogy erről nem beszélek. De nem tartom célravezetőnek a mindenható istenben való hitet, főleg, ha gonosznak hiszed azt az istent.

#12, bárki megtapasztalhatja, ha elég mélyen igyekszik megismerni önmagát.

Én csak saját tapasztalatról tudok beszámolni, mint ahogy bárki más is. Ha nem hiszed el, az nem az én ügyem, hanem a tiéd :) Ismerd meg te is önmagad és rájössz. Vagy ne ismerd meg önmagad és akkor nem jössz rá. Ennyire egyszerű :)

van/volt egy hasonló elméletem...

mert hogy minden fordítva van..ami élvezetes, az káros,

ami hasznos az nem kellemes, vagy legalábbis nem anyira mint ai nem hasznos...

a bolygónk egy szívás...de bizonyítékom az nincs

#15, a valóság szubjektív. A te valóságod a tiéd, az enyém pedig az enyém. Hiába mutogatnám neked a saját valóságomat, nem éreznéd át, mint ahogy én sem tudom átérezni a te valóságodat. Saját életünk filmjének rendezői vagyunk, de valamiért mégis azt hisszük, hogy nézők vagyunk a moziban.

#14