Hú bonyolult kérdés lesz. A karma szerint mi alapján vándorol a lelke emberből a másik emberbe vagy állat vagy növény lesz?

"14. vers

Ha valaki a jóság kötőerejében hal meg, akkor a tisztább

felsőbb bolygókra jut.

15. vers

A szenvedély minőségében távozó a munka gyümölcséért

dolgozók között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság

kötőerejében hal meg, az az állatok világában születik újra."

"18. vers

A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb

bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély köteléke

jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a tudatlanság rabjai

pedig a pokoli világokba jutnak.

19. vers

Lelki természetemet akkor értheted majd meg, amikor az

összes tettben csak az anyagi természet kötőerőinek

működését látod, s azt, hogy a Legfelsőbb Úr e kötőerők

fölött áll.

20. vers

Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn,

akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és

a velük járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet

nektárját még ebben az életben."

(Bhagavad-Gíta)

Egységes és egyetlen karma tudomány nem létezik. Ha kicsit kutakodsz a témában, akkor Te is rá fogsz jönni. Éppen ezért az "A karma szerint" kérdésedre nem lehet egéyrtelműen válaszolni.

A szkeptikusok és a tagadók válaszait gondolom felismered, azok válaszra sem érdemesek.

A Bhagavad-Gíta fentebbi válasza egy válasz a több közül, és senki nem tudja megmondani, hogy a különböző válaszok közül melyik helytálló.

Én pl. Robert Adams advaita mester karma felfogását fogadom el. Az ő szatszangjairól megjelent írásokban még nem láttam, hogy ilyen kérdést tettek volna fel, mint Te, úgyhogy a kérdésre nem ismerek tőle eredeztethető választ, én magam pedig inkább nem ötletelnék. De jó szívvel tudom javasolni a tanulmányozását.

A zene alapján. Pl. A zsidó, hindu vallásúak nem fogyasztanak disznót, mert a disznóban nem szól zene. Az embernek nincs lelke, idegrendszere van. Semmi sem vándorol sehova, mert nem a testben van a lélek (tudat), hanem a tudatban van a test. És nem te vagy a világban, hanem a világ van benned.

Jézus úgy mondta: A mennyek országa bennetek van.

Egy ember lelke kizárólag ember (vagy ahhoz hasonló szintű létforma) fizikai testében születik újra.

Az adott életed végén, amikor a lelked elhagyja a tested, kizárólag azt a naplót viszed magaddal, amit a tudatod az életed minden pillanatáról készített. Ezt elemzed ki először, megítéled szellemi segítőiddel, hogy mi az amit jól csináltál, mi az, amit kevésbé jól - ahhoz képest, amit leszületés előtt elterveztél magadnak. Amit okoztál másoknak, követező életedben neked kell megtapasztalnod. Ennek alapján tervezed meg - szintén szellemei segítőiddel - a következő életed főbb körülményeit, eseményeit. Ha készen van a terv, keresel egy olyan leendő testet, melynek életútja azzal szinkronban van, s a megfoganást követően elfoglalod azt. (Abban az állapotban a még meg sem fogant testek életútjának lényeges elemei már láthatóak előre.)

Tehát sosem véletlen semmi, ami a jelen életedet jellemzi, mind-mind okkal választottad, jól tudva azt, hogy most mit kell megélj, megtapasztalj.

#3-as válaszolónak teljesen igaza van. Igaz, hogy a karmának nincs egységes értelmezése. Kissé másképp értelmezik a hinduk, taoisták, buddhisták... de azért én azt gondolom, ha hiteles válaszra vársz, akkor a sok kiferdített-eltorzított karmaértelmezés közt érdemes az autentikusakat keresni, mert ezek nyilván közelebb állnak az "eredeti" karmikus tanokhoz, mint azok, amelyeket a nyugati olvasók kedvéért lecsupaszítottak, felhigítottak és átformáltak, és sok esetben nem is adnak válaszokat, csak általános összefüggéseket próbálnak vázolni.

Robert Adams pedig szerintem is ajánlott olvasmány; arany minden szava a mesternek.

kérdező

Amikor már az egész életedet az önzetlenség hatja át, s minden helyzetben tudtál úgy viselkedni, hogy másoknak és magadnak is a jót cselekedted, akkor már nem szükséges továbbra is testbe vissza születned (reinkarnálódnod). Utána a szellemi világban folytatod a létezésedet. Miután megtanultál mindent, amit a fizikai világban meg lehetett, a tökéletességnek e fokát elérted. Noha bőven van még hova fejlődnöd ilyenkor is, de azt már a szellemi világban teszed. S ekkor már annak olyan szféráiban leszel, amit innen nézve mennyországnak nevezhetünk.