Reinkarnáció! Ha nem emlékezünk a korábbi életekre, akkor a mostaninál miért vagyunk jelen?

Az első válaszban elég érdekes gondolatot találtam.

Párhuzamos dimenziók közti karma, ha jól értettem.

Egyébként az életednek addig van értelme, amíg vannak érzéseid és gondolataid. Amíg önmagad vagy. Amíg te lehetsz te.

A reinkarnációt, emberek találták ki, és építették bele a hit életükbe. Isten egyszer ad lehetőséget az életre.

A feltámadáskor viszont, valóban emlékezni fog minden feltámasztott, hogy megismerje a rokonait.

# 1/

Érdekes gondolat: “egyszerre történik az összes életünk, szóval hogy most ott vagy mondjuk 1600-ban valami halászhajón, 3000-ben meg a Marson, és mindenhol folyamatosan élsz, döntesz és alakítod a világot, és ezt teszi mindenki.” Talán ismered Dr. Michael Newton „Lelkünk útja” című könyveit, harmadik rész negyedik “a sors gyürüje” fejezetében alanyai hypnózis alatt ehhez a témához társítható dolgokról tanuskodnak.

Pelgrim, én olyan Pilgrim féle könyvre hagyatkoznék ezügyben inkább, vagy az Alapítványosra, de valamikor gyerekkoromban olvastam reinkarnációs történetekről, ahol hipnózissal elvitték őket előző és következő életekbe, azt nagyon érdekesnek találtam. Igaziból egyiket sem hiszem, hogy úgy működik ahogy gondoljuk, mert el sem tudunk olyat gondolni mint ahogyan valójában működik.

Luci, a többdimenziós elméletekkel mindig az volt a bajom, hogy feleslegesnek látszik fenntartani két tök egyforma világot ami csak abban különbözik, hogy a hóvirág lila, de a Sliders-t szerettem nézni, amíg nem kerültek bele azok a ránk vadászó idegenek.

De értem miért írtad a több dimenziót, talán úgy is el lehet képzelni, hogy egyszerre zajlik, de nem párhuzamosan, és simán lehet hogy tegnap még a hóvirág lila volt, de ma már mindenki fehérnek ismeri. Vagyis én azt gondolom (úgy képzelem) ez az egy dimenzió van és csak mi változunk benne anélkül, hogy tudnánk mikor merre, és egyedül a döntéseink határozzák meg hogyan alakulunk.

Ha lenne iránya, azt már észre vettük volna, de nincs neki. Amit ma tudunk az élet értelméről, vagy a létünk működéséről, az semmivel sem több, mint amennyit mondjuk 3ezer éve tudtunk róla. Vicces ez a karma szó amit írtál, ha úgy vesszük igen, ez egy mindenen átívelő, eltúlzott karmikus rendszer. :) És mint Pilgrim történetében írják, minden pillanat most történik, ott ezt 5 dimenziós látásmódnak nevezték. Azért volt rám nagy hatással a sztori, mert már azelőtt így képzeltem el, de pontosan azzal a hasonlattal, mint ahogy ott leírták. Ezt is így szoktam gondolni, hogy magunknak írjuk az ilyesféle történeteket, hogy egyszer majd ráismerjünk arra, hogy ott vagyunk, mindig is mi voltunk azok az emberek.

Asimovnak meg az a gondolata lehet igaz, hogy gyorsíthatunk a hanyatlásos időszakokon, hogy segíthetjük a folyamatokat a megfelelő támpontokkal. Abban is igaza lehet szerintem, hogy a látszólagos fejlődés mindig többirányú, ahogy van egy gazdasági, technológiai fellendülés és hanyatlás, úgy eközben kell lennie egy szellemi síkon történő fejlődésnek, ami hát nyilván nem olyan látványos, de a hatását megérezzük, szerintem most is érezzük. Csak valamiért muszáj beleerőltetnünk ezt valami felfoghatóba, amit kezelni tudunk, ami meg már persze nem olyan lesz mint ahogy eredetileg van. A baj ott kezdődik mikor ragaszkodni kezdünk ezekhez az elméletekhez. Pedig mindig mondom, szerintem itt mindenkinek igaza van, csak aztán magunkra vetítjük ki ezeket az igazságokat, aminek semmi értelme, mert mi így egyedül akik most vagyunk, nem is létezünk. De ebbe mondjuk tényleg nehéz belegondolni, mikor életben kell maradni minden nap, én sem szoktam csak mikor haragszok. Mint ahogy a dalban is mondják, hogy egyébként mindenki alszik.