Kutya szelleme tud kommunikálni velünk az álmainkon keresztül?

Álmomban egy sérült macska volt az udvarunkban, ami alig bírt menni, rossz állapotban volt, és leakartam lőni.

Anyám is kijött, és ez a macska hirtelen a volt kutyámmá változott.

Csodálkozva kérdeztem mutert, hogy hogyan lehet ez, hiszen meghalt. Azt mondta, hogy halála után a bátyám kifésülte, és eközben kelt életre, szóval állítása szerint a bátyám támasztotta fel. Azonban figyelmeztetett is, hogy egy élőhalott, már nem önmaga.

Én is tartottam tőle, azonban nagyon barátságos volt, és jött utánam, én pedig nagyon simogattam a fejét.

Erre egyszer csak nagyon bevadult, és rám támadt, aztán anyámra, majd újra rám, és én birkóztam vele. Erősebb volt, nem bírtam vele, és felébredtem.

Egyébként a kutyán sebek voltak, látszott, hogy a földből jött ki, azt hiszem a fején volt egy seb, és ahhoz érhettem hozzá.

Ráadásnak mostanában állandóan hallottam mocorgásokat a padláson. Ezt betudtam a szélnek. Olyan hangja volt, mintha apró kavicsok zörögnének fent. Reggel viszont nagyon kapart valami a padláson, miután felébredtem az ágyamban. Mintha a mellettem lévő falban egerek kapirgálnának. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy át is kaparja valami a falat. Dühösen odaszóltam, hogy a k....nyádat fejezd be, húzz innen, és ez abba maradt. Pár órával később újra hallottam kevésbé intenzív hangokat. Akkor villant be az agyamba, hogy ez a kutyám. Kimondtam a nevét, és ráparancsoltam, hagyja abba, és azonnal elmúlt, pedig akkor is már vagy 10 perce csinálta.

Én sokat foglalkoztam vele, de nem annyit, mint szerettem volna. Mivel nagy szőre volt, szüleim szerint nem hatásos rá a kullancsriasztó nyakörv, és nem vihettem erdőbe, így csak a faluban sétáltattam, és otthon játszottunk.

Egyébként nem engem tekintett gazdájának. Az elején nagyon jó volt a kapcsolatunk, volt egy kis idő, amikor nagyon elhanyagoltam, és akkor egyszer előfordult, hogy a házában volt, én megsimogattam a fejét, és vicsorgott. Igen tekintélyes kutya volt, nem holmi öleb. A "konfliktus" abból fakadt egyébként, hogy serdülőként jött hozzánk, nagyon sokat játszottunk, de közben ő felnőtt, én pedig sokkal később. Azután viszont újra jó volt a kapcsolatunk.

Halálakor sajnos nem voltam otthon, és nem is éreztem meg az eltávozását. Azt hittem, hogy eltávozott ebből a világból. Arra is gondoltam még, hogy valamilyen asztrál parazita vette fel az alakját, és a kaparások is csak azért maradtak abba, mert erélyesen rászóltam.

Egyébként engem is meglepett, de nem érintett meg túlságosan a halála, pedig nagyon kötődtem hozzá. Tudtam, hogy el kell engednem, különben itt ragad, és csak mostanában tört felszínre a gyászom, pedig már 3 hónapja elhunyt.