Azért nincs erőm semmihez, mert nem szeret senki?

Ezt egy pszichológus mondta nekem. Elmentem hozzá,mert azt hittem,depressziós vagyok,de azt mondta,h nem,hanem egész egyszerűen csak a körülmények tesznek ilyenné, ha olyan emberek vennének körül,akik szeretnek,akkor sokkal energikusabb lennék.

Szüleimmel viszonylag jó a kapcsolatom,de nem sokat foglalkoznak vele, h élek vagy halok,van,h hetekig nem is keresnek. Barátaimmal hasonló a helyzet,h csak ritkán találkozunk, mindenki el van foglalva a maga dolgával, a legtöbben akkor keresnek, ha akarnak valamit, h elintézzem nekik. Párkapcsolatom nincsen.

Nagyon enervált vagyok, még az egyszerűbb dolgok is nagyon megterhelőek számomra. Semmihez sincs kedvem, semmi nem miotivál. Anyagilag jól állok,de a pénzköltéshez sincs kedvem,megvan mindenem,igazából nincs semmi,amire úgy nagyon szükségem lenne. Az emberekhez elég pozitívan állok,bárkit meghallgatok,megértő vagyok, de én valahogy nem szívesen terhelném rá a gondjaimat másokra. Szoktam jótékonykodni,de általában névtelenül teszem. A pszichológus szerint nekem semmi másra nem lenne szükségem, csak egy jó adag szeretetre. Nekem magamtól amúgy soha nem jutott eszembe,h szeretethiányos lennék. Inkább csak egyfajta érdektelenséget,apátiát közömbösséget éreztem minden iránt. Eszem ágában sem volt soha, h ráakaszkodjak valakire.