Ez tényleg így van?

Van egy férfi, akinek azt mondtam, hogy nem hiszem, hogy találnék még egy olyan embert, mint ő, és hogy ő a legkülönlegesebb ember akit ismerek, de szerinte csak azért félek elveszíteni, mert fiatal/tapasztalatlan vagyok, de hogy talán idővel rájövök, hogy ő sem annyira különleges.

De én nagyon kevés emberhez kötődöm, és még senki nem váltott ki belőlem ilyen hatást. Még régebben, amikor először beszéltünk, akkor is rendkívül érdekesnek tartottam, pedig akkor még nem is volt szimpatikus. De szerinte ha már több kapcsolatom lett volna, akkor nem értékelném őt ennyire. De szerintem ez hülyeség, mert az első kapcsolatomat egyáltalán nem tartottam értékesnek, peddig akkor még semmi tapasztalatom nem volt.