Szerintetek mi volt ez? Volt értelme? Én csesztem el?

4 éve történt. Találkoztam egy sráccal. Egy véletlen műve volt az egész, hogy az egész napot együtt töltöttük. Ezután ő azt állította, belém szeretett. A probléma, hogy én 14 voltam ő pedig 21. Aztán addig fűzött, míg újra nem találkoztunk, akkor már direkt. Összejöttünk, de ritkán találkoztunk a munkája miatt. Amikor fény derült a kapcsolatunkra, az ő családja ellenezte, bár az enyém nem, de a szüleim megbeszélték vele, hogy vigyáz rám stb. Elég nagy balhét csapott ki a családja, féltették a srácot, mert már volt ilyen és más hasonló téren is problémája a hatóságokkal. A lényeg, hogy üzenetben konkrétan engem keresett meg az anyja, de én csak azt mondtam, hogy felnőtt ember, az ő dolga kivel akar lenni stb, egy szóval se mondtam, hogy szeretem a srácot. Ez így utólag gondolkodtatott el. Aztán még fél évig húztuk ezt az egészet, sokat veszekedtünk, mert ő titokban akart velem járni, meg új telefonszám viberen stb, én meg haragudtam, hogy nem érek neki annyit, hogy kiálljon értem, felvállaljon, meg féltem, hogy a családja utál stb, de néha azért el is voltunk. Azóta a srácnak felesége( egy tőlem 3 évvel idősebb lány) és gyereke is van.

A lényege az egésznek, hogy utólag arra jutottam, hogy nem is voltam belé szerelmes, csak az a nap után úgy éreztem valaki, aki megért és elfogad, csak jól éreztem vele magam, szerettem vele lenni, mint barát, de ennyi. Szóval szerintetek lehetett volna bármiféle jövőnk, ha anno másképp csináljuk a dolgokat? Pl ha anno az anyjával nem kezdek vitázni, hogy nincs beleszólása, mert a fia felnőtt ember, hanem annyit mondok, hogy de szeretem és ennyi? Meg ha belemegyek a játékba, hogy titokban vagyunk együtt stb, ami amúgy időnként tök móka volt, de néha haragudtam érte, szóval ha elfogadóbb vagyok vele szemben, akkor talán idővel, ha én is idősebb lettem már a családja is talán elfogadott volna, meg külön is mehettünk volna lakni stb? Szerintetek?