Nők/férfiak! Volt olyan szakasz az életetekben, amikor tényleg nem akartatok párkapcsolatot?

Igen volt. Kiléptem egy régóta szar kapcsolatból. Utána fellélegeztem. Megőrültem volna, ha utána is kapcsolatba kellett volna lennem.

Nem volt.

Olyan volt, hogy nem akartam, de akkor nem is ismerkedtem senkivel, igy nem volt lehetoseg ra, hogy olyat utasitsak el, akirol tudtam, hogy minden teren tokeletes lehetne. (Maximum a kulsejuket lattam, de belsore nem ismertem meg senkit elegge.)

Egy 10 éves kapcsolat után én is nagyon élveztem, hogy egyedül élek, de kifejezetten akartam egy igazán jó kapcsolatot.

Én mostanában vagyok úgy, hogy az egyedüllétre vágyok nagyon. A baj csak az, hogy mindez a problémamentes házasságom közepén. Legszívesebben elvonulnék a világtól, egyedül élnék, nem mennék sehova, maximum otthonról tartanám a kapcsolatot ha valakivel nagyon beszélnem kel. Remélem lassan véget ér már ez a befelefordulós időszakom, mert nem túl házasságkompatibilis. Az okát nem tudom.

Volt. Lelkileg nem esett jól az emberek közelsége és hatalmas energia és tudatos erőfeszítés volt fenntartani a meglévő kapcsolataimat is a családommal, barátaimmal. Elég konzekvens szoktam lenni az ilyesmiben, nálam nincs olyan, hogy egy ilyen helyzetben közeledek valakihez, nem kellett magyaráznom soha, hogy nem akarok kapcsolatot. Sok ember viszont idiótán, kétértelműen viselkedik. Szerintem ők csak kihátrálásnak, felelősséghárításnak használják ezt a nem akarok kapcsolatot dumát. Sok ilyen emberrel találkoztam. Na, ők csak veled nem akarnak kapcsolatot. Cserébe remélik, hogy az ölükbe hullik valami

Egy kapcsolat lezárását követően sokszor érzi ezt az ember. Még nem áll készen egy új kapcsolatra. Idővel viszont rájön, hogy jobb megosztani a mindennapokat, kötődni valakihez - ha nem is egyből összeköltözős verzióban, de valamilyen szintű kapcsolatban igen.