Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak engem idegesít ismerkedésnél, ha megtudom az adott személyről, hogy folyton kaját rendel?
Nagyon ritkán jutok el a férfiakkal odáig, hogy 1 óránál tovább csevegjünk. Ha mégis, akkor érdeklődöm. Hobbijáról, ízléséről, mit szeret, mit nem, szóval összességében mindenről.
Eddig csak olyanokkal találkoztam, akik folyton rendelték a kaját. Az ebédet, a vacsorát. Még jó, hogy 10 előtt nemigen szállítanak, mert még a reggelit is ágyba kérnék...
Volt néhány kapcsolatom. Nálam idősebb férfiakról van szó, 25-30 közöttiekről. Egy kenyeret is alig akarnak megkenni maguknak. Akárhogyan is számolom, ha folyamatosan rendelget valaki kaját, az naponta 3000 forint még a legolcsóbb helyről is.
Annyi pénzből veszek majdnem másfél kiló húst, mellé krumplit, és még marad reggelinek való összeg, ja és ez 2 embernek elég 2 napig.
Én sem tudok sok mindent megfőzni (még,) de, hogy eszük ágában sincs összedobni valamit 1-1,5 óra alatt? Egyikükkel sem voltam egy háztartásban, mivel nem voltak hosszú életű kapcsolatok, de nem tudtam elképzelni a dolgot, hogyha összeköltöznénk idővel, mégis hogyan lenne? Én nagyban főzök, ő meg henyél, mert semmit nem tud?
Ugyanis egyikük sem akart még egy zöldséglevest sem elkészíteni. Nálam ez nem lenne kizáró ok, de a későbbiekben biztos megpróbálnám rávenni a páromat, hogy főzzünk együtt, mert költséges napi szinten rendelni, és nem is ízlik annyira, mint a házi koszt.
Én is szoktam rendelni havi szinten, mert kebabot például nem tudom úgy megcsinálni, ahogyan az éttermekben. De akkor is rombolja az összképet számomra, ha valaki képes még egy melegszendvicsért is plusz pénzeket fizetni...
Eddig nem hallottam még a nőket/lányokat sem panaszkodni emiatt. Vagy már őket sem zavarja?
válasza:" Akárhogyan is számolom, ha folyamatosan rendelget valaki kaját, az naponta 3000 forint még a legolcsóbb helyről is."
Tudod, hogy mérnökként mennyit lehet keresni? Fel sem tűnik az a havi pár forint kajára...
Egyébként magára sok ember nem szeret főzni. Én például szívesen főzök ha kapcsolatban vagyok, de egyedül ritkán állok neki
válasza:
válasza: válasza:Nem drágább a rendeles lehet van akibek az ideje drágább.
Én tudok fozni de magamra ha főzök egy főre nem éri meg, vagy ehetem napokig ugyanazt ami hiabab finom de akkoris unalmas tud lenni. Egy menu nem drágább semmi maradék és pazarlás.
Mert kidobni meg sajnálom az ételt
válasza:Engem nem zavar ha nem főz, ha erre akar költeni, akkor tegye nyugodtan. Megteheti, nem? Akkor meg kinek mi köze hozzá?
A férjem tud főzni, ha nagyon muszáj, de ő is rendelt kaján élt amikor összejöttünk, meg abból az étteremből vitt haza ahol futárkodott, és eszem ágában sem lett volna emiatt kiakadni vagy nekiállni felnőtt embert nevelni. Én szeretek főzni, tudok is, ő meg minden másból kiveszi a részét. Ő 10 év alatt kb. 5x főzött, én 10 év alatt kb. 5x mosogattam, nekem megéri a csere. Ettől még talpraesett, életképes, normális ember, a házimunka felét szó nélkül csinálja, noszogatni se kell, csak épp főzni utál, na és akkor mi van? Vannak ennél nagyobb bajok is.
válasza: válasza:Nem igazán értem a problémát. Van olyan férfi, akit nem vonz a főzés, nem szeretne rá időt/energiát szánni, nem is megy neki, viszont szeret jókat enni. Ha megteheti miért baj? Párkapcsolatban pedig vagy rendel neked is, vagy te főzöl neki is, esetleg felváltva. Ez mind csak a kommunikáción múlik. De az is lehet, hogy megjön a kedve hozzá, és szívesen megtanul főzni veled/tőled. Nem tudhatod kiből mit hoz ki egy kapcsolat.
Ha esetleg attól félsz, hogy neked kell kiszolgálnod, akkor egyszerűen csak fektesd le a szabályokat a legelején. Aztán úgyis idővel kiderül hogyan alakul a kapcsolat. De ez szerintem nem olyan hatalmas gond.
Igen, 1-es, mérnökként. Csakhogy egyik sem volt az.
Nem pénzes férfiakról beszéltem. Azokról, akik albérletben laktak, folyton rendelték az ételt, a hűtő üresen állt. + cigi mindennap. Hóvégére pedig egy fillérjük nem maradt. Egyik exem még az albérletet sem tudta fizetni, így kidobták.
válasza:Szia! 19 éves korom óta albérletben élek. Amíg tanultam, a szüleim fizették az albérleti szobámat, mióta dolgozom azóta én. Mivel a családomtól 100+ km-re élek és mindig is csak 3-4 hetente jártam haza egy hétvégére, ezért szépen már huszonéves korom elejétől megtanultam magamra főzni, sőt még takarítani is. A főzés megtanulásában az is sokat segített, hogy egyrészt sportolok és az ahhoz tartozó étrendet legjobb magamnak elkészíteni (minden este kimérem műanyag dobozokba a másnapi kajám már sok éve), másrészt takarékos természet vagyok és látom mennyivel drágább rendelni, vagy kajáldába járni, mint otthon elkeszíteni a dolgokat. Minden este fél-1 órát töltök a konyhában. Nem keresek rosszul, de fáj a szívem a felesleges pénzelb@*száskor. Étterembe menés vagy rendelés össz talán havi 1-2-szer van, akkor is inkább barátokkal és nem a kajálás, hanem a társasági élmény miatt. Nem zárom ki hogy majd egyszer anyagilag befutott középosztálybeli negyvenes-ötvenes emberként többet engedjek majd meg magamnak, de most ismerem az anyagi korlátaimat és megvan mi fontosabbakra kell a pénz, na meg az sem hátrány ha az ember tud parancsolni magának és a vágyainak.
Ha csajokkal ismerkedem, egyébként akkor is tipikus 3.-4. randis program, hogy felhívom magamhoz hogy főzzek magunknak valamit.
Én is létezem.
27/F
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!