A bántalmazott férfiak miért nem téma sosem?

Puzsér több alkalommal is foglalkozott a témával.

Bár milyen férfi(?) az, aki nem képes odatenni HA kell, 1-2-3...nevelő pofont a csajnak?

1,nem értek egyet. Az, aki fizikai agresszióra, fizikai agresszióval válaszol (és nem az élete védelmében), semmivel nem több, mint aki a verekedést kezdte. Mélyen lenézem az olyan nőket, akik a "nőt nem ütünk" szabály miatt úgy érzik, nekik ezt szabad, ahogy azokat a nőket is, akik annyira képtelenek kezelni az indulataikat, hogy megütnek valakit, legyen az gyerek, másik nő, vagy férfi. De ugyan ez a véleményem a férfiakról is akik "nevelő pofont" osztanak.

Egy felnőtt embert nem kell és nem is lehet nevelni, a pofon pedig eleve nem nevelő hatású, még gyerekre nézve sem. Jellemzően teljes mértékben kontraproduktív.

Egyszerűen ott kell hagyni az ilyen libát, ahogy ott kéne hagyni a nőnek az őt verő férfit is. De a két esetben jellemzően eltérő pszichológiai folyamatok zajlanak, már csak ezért is máshogy van kezelve.

Nagyon ritka az a férfi, aki azért nem hagyja el az asszonyt, aki veri, mert retteg, hogy az utána megkeresi és megöli. Egy férfi jellemzően nincs valós veszélyben egy fegyvertelen nővel szemben, üssön az bármekkorát.

Ezen túlmenően annak is igaza van, aki azt írta, hogy a nők jellemzően lelki és nem fizikai terrort választanak és alkalmaznak.

A nők lelki terrorban profik. Tapasztaltam. Alig sikerült tőle megszabadulni. Brutàlis volt. Utána 2 évig semmilyen kapcsolatot nem akartam.

Ezerszer rosszabb mint a fizikai bántalmazás.

Azért amiért a gyerekbántalmazás téma, míg az nem, amikor a gyerek bánt felnőttet, annak ellenére hogy az is előfordul néhanapján.

Egyrészt a női erőszak baromi ritka, másrészt meg fizikailag nehezebben is kivitelezhető, hogy egy nő addig tudjon ütni egy egészséges felnőtt férfit, míg az a földre nem kerül. Ha egy férfi megüt egy nőt, akkor a nő joggal féltheti a testi épségét, vagy akár az életét, míg az szinte nemlétező jelenség, hogy egy férfi komolyan féltse magát, ha egy nő legyinti arcon.

De amúgy beszélhetünk róla. Pontosan milyen szemszögből akarsz róla beszélni? Nem lenne hasznosabb beszélgetés inkább, ha a férfiak által, férfiak kárára elkövetett erőszakról beszélnénk? Hiszen ha este mész az utcán, és valaki elkezd követni, akkor gondolom te is megkönnyebbülsz, ha látod hogy nő az illető, és nem férfi. A férfiak azok, akik mind a nőkre, mind a férfitársaikra nagyobb veszélyt jelentenek, szóval ha tényleg aggódsz a bántalmazásotok miatt (nem pedig csak azt fájlalod, hogy a nőknek jut ilyen irányú figyelem, nektek pedig nem) akkor gyümölcsözőbb lenne inkább erről beszélni. Nem?

Az meg, hogy a lelki terror gyakoribb lenne a nőknél egy pszichológiailag full alaptalan mítosz, amit a férfiak találtak ki, hogy ellensúlyozni próbálják a családon belüli erőszak statisztikákat valamivel.

A lelki terror is bántalmazás, pl. szexmegvonás, csicskáztatás, hitegetés, megalázás, lejáratás, lenézés, zsarolás. Ezekből bőven megvan a sz*r kapcsolatokban a nők részéről.

Pl. a szexmegvonás miért annyira elfogadott? Erről miért bűn beszélni? Vagy miért kezelik smafunak, amikor egy természetes elemi ösztönétől fosztja meg a nő a férjét úgy, hogy pontosan a nő a hunyó?

Na, pontozzatok le! Tudjuk, mindig mindenben a férfi a hibás...

7

Egy gyerek mégis hogy tudna bántalmazni egy felnőttet? Miről lehetne ott beszélni? Ezt nem teljesen értem.