Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
Nem akarok panaszkodni, de leírom azt amit az életemben tapasztalok.
A szüleim szerint is egy szerencsétlenség vagyok, aki nélkülük egy percet nem tudna tovább élni. Szerintük egy munkára sem lennék jó, nem vennének fel sehova dolgozni. Van egy barátom, de vele se lehetek teljesen boldog, pont emiatt. Nem akarom vele eltartatni magam, de hogy élnék vele, ha semmire nem vagyok jó? Nekem meg még jobban kell arra ügyelnem, nehogy teherbe essek tőle, mert munkanélküliként még gyest sem kapnék, semmi. Mások meg csak ha úgy teherbe esnek a párjuktól, se jelent olyan nagy anyagi veszteséget.
A barátom is mondta, hogy még gyest sem kapnék így, bár ezt én is tudtam.
Dolgoztam már itt helyben, de az közmunka volt. Még sosem kerestem 100 ezer forint felett sem.
válasza: válasza:
válasza:Menj el OKJ-re.
Ha nincs munkád, akkor lehetsz nappali tagozatos. Ha munkát kapsz, akkor vannak esti képzések is még, de az már úgy tudom, nem sokáig lesz.
Tanulsz, társaságban vagy, diákigazolványt is kapsz, és lesz egy jó szakmád.
válasza: válasza: válasza:Tudod mi a baj?
Hogy elhiszed te is hogy semmire nem vagy jó. Jaj dehogynem. A szüleidről, meg a párodról is megvan a véleményem. Nekik pont hogy erősíteniük kéne téged , és nem jobban nyomorba taszitani a kijelentéseikkel.
válasza:Sz*rok az ilyen szülők, pasid se hozzád illő, az ilyen közeli embereknek támogatni kellene és segíteni.
Fejben kéne összeszedni magad, aztán elindulni az életben.
Tudod régen belőlem se néztek ki sok mindent, pl. hogy egy villanykörtét nem tudnék kicserélni, ilyesmi.
Ellézengtem az egész életem, nem tanultam, nem tudtam mi akarok lenni.
Barátokból mindig kevés volt, barátnőm sose volt, nem is néztek felém a lányok.
Dolgoztam 470ft-os órabérbe, de talán a legrosszabb fizetésem az volt, mikor szakács tanuló voltam. Egy hét suli, egy hét meló, melóban szinte ugyanazt csinálni mint az ott dolgozók, csak én havi 14-17 ezret kaptam.
Aztán eldöntöttem hogy ez így nem mehet tovább.
Gondolkoztam miben tudnám elképzelni magam, mi a hozzám illő dolog, olvastam szakmákról, böngésztem hogy néznek ki, illetve hogy lehet eljutni oda.
Elkezdtem fodrászhoz járni, edzeni.
Beiratkoztam egy két éves suliba, iskolán kívül megismertem egy lányt, beleadtam apait anyait úgy udvaroltam, végül össze is jöttünk.
Ezek után eltelt pár év már.
A lány már szakított velem ugyan és a kondizást is abbahagytam, viszont elköltöztem otthonról albérletbe a fővárosba, cirka 200km-re a szülői háztól.
Egész jól alakul a fizetésem, a félretett pénzem is apránként növekszik, sportolni is elkezdtem nemrég újra, új hobbikkal ismerkedek.
Vannak még céljaim amiket elakarok érni.
Időnként iszonyat rossz kedvem van, de hiszem hogy itt Pesten lesznek barátaim idővel, valamint egy lányt is megfogok idővel ismerni, és a fejlődni fogok tovább.
Ha végig gondolom nem is vagyok olyan szerencsétlen.
Hosszú még az utam, de hiszem hogy bárki megtudja csinálni, sőt még ügyesebben mint én. Ha én feltudtam állni és elindulni, te is meg tudod, csak nagyon erősen el kell határoznod magad, és kitartani a döntéseid mellett.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!