Miért lepődnek meg a következményeken?

Férfi és női oldalról is rengeteg panaszkodást hallok a másik nemre. Férfi oldalról általában egyszerű és érthető a dolog: Az adott férfiak nem néznek ki jól, bénák a csajozásban. Logikus, hogy szomorkodnak, még ha nincs is teljesen igazuk.

Nő oldalról viszont, nem tudom hova tenni az egészet. Hacsak nem saját magukat akarják szívatni a nők. Kezdeném a saját részemről. Több volt barátnőm is szakítás után egy idővel vissza akart jönni. Olyan is volt, hogy valakivel ismerkedtem, próbálkoztam, koppantam, aztán amikor lett barátnőm, hirtelen össze akart velem jönni az illető. Az is tök alap, hogy rengeteg nő mondott olyanokat, hogy bárcsak ilyen pasija lehetne, milyen jó vagyok egy kapcsolatban és milyen normális vagyok. Hát, nekem ez nem túl logikus... Ha valaki bejön, akkor vele akarok lenni. Ha nem, akkor nem. Nem változtatgatom ezt rendszeresen és nem sírok, hogyha valaki előttem van, vihetném, de nem viszem.

Olyan is volt, hogy egy kapcsolatban ha negatívan viselkedtem, odavoltak értem, ha pozitívan, akkor nem.

A környezetemre kitérve ugyanezt látom. Női oldalról, mintha nem is akarnának megfelelő kapcsolatot találni sokan, hanem inkább toxikus kapcsolatokba mennek bele vagy az kell, akit nem lehet megkapni. Ezek után, irreálisnak érzem a női panaszkodásokat.

Pl. ott a tinder. Egy csomó nő panaszkodik, hogy nincs egy normális pasi sem. Mindezt azután, hogy páran meghúzták őket az appról, akikről egyértelmű volt, hogy csak szexet akarnak.

A férfiak egy része, persze felveszi a ritmust. Elhagyják az őszinteséget, az odaadást, a korrektséget. Majd megkapják a panaszkodást, hogy jajj, ez de rossz, mégis így lesznek sikeresek.

NEM azt mondom, hogy nincs egy normális nő sem, ahogy a férfiak többsége sem lesz egy szent. Engem az érdekel, ha a nők maguknak generálnak egy ilyen férfiterepet, akkor mégis miért panaszkodnak és miért nem javítanak a helyzetükön? Pont úgy, ahogy a férfiaknak is tanácsolják.