Volt már dolgod ingyenélővel?

Előző exem. 4 évig szipolyozott. Mindent én csináltam majd évek után mondta, hogy nem bírja a stresszt, mert minden komoly dolgot ő csinál.

Ezt ugúgy értette, hogy az évi 2 orvosi időpontot ő írja fel a naptárba, és ő intézi el a következő évi időpont megbeszélését.

Ezen kívül MINDENT MINDENT MINDENT ÉN CSINÁLTAM TELJESEN EGYEDÜL. Pedig van egy gyerekünk, akivel 95%ban én foglalkoztam. Ő 0-24ben csak tesped a mobiljába, 4 évből egyet eljárt dolgozni, és mindenen mindig idegeskedett, a gyereket lelkileg és fizikailag is bántalmazta, üvöltözött vele, ellökte, megszorította, rángatta...

És most vele él, és eltíltja tőlem...

Nincs a nevemen, mert 4 hónapos terhesen jött vissza azzal, hogy vagy szerelem, elköteleződés és az ő elképzelései szerinti kapcsolat halálunkig, vagy nem láthatom s gyerekemet.

Egy utolsó szakadt, büdös csöves volt. Buta emberi hullsdék, brutális nárcizmussal, 0 empátiával, a lakás amiben élt undorító volt. Mindenhol szemét, több hónapos mosatlan, a földön minden egyes ruha. Olyan is, amit más évszakba horditt, sőt olyan is, amit még tavaly olyankor hordott.

Egy bugyi és zokni hosszú hosszú napokig, hetekig hordás. A fürdés neki annyi volt, hogy 2-3 hetente a csapnál megmosta szappannal a hónalját

Évi átlag 3 rendes fürdés, pedig nyáron öt perc után beizgadt és szenvedett, hogy szarul van. Ő mindig szarul volt. Mindig ő volt a központ. A gyerek torka szakadtából üvöltött a kezembe, én vígasztaltam, ő meg még akkor is csak veszekedett, üvöltözött velem, és azt mondta, hogy figyeljek rá, ne a gyerekre, mert hogy előbb őt vígasztaljam meg. Ami nem vígasztalás, hanem a döntéseibe való abszolút behódolás.

Fél hónapig voltam vele. Előadta, hogy ő a világ legnagyobb áldozata, és ő csak jót akar mindenkinek, de mindig mindenki kihasználja.

Szakítottam vele. 3 nap után visszakönyörögte magát. Úgy adta elő, hogy nem lehet terhes, és teherbe ejtette magát. Egy hét után szakítottam, azt gondoltam nem lehet terhes. Eltelt nég hónap és jött 4 év zsarolás.

A sajázmt anyja mondta nekem sokszor, több kükönböző alkalommal, hogy a lánya nem tud szerezmtni, borzalmas anya lesz( ő ennél csúnyább szavakat használt, és még csúnyább megfogalmazást), nem érti, miért vállalt gyereket, és könyörgött nekem, hogy csak viseljem el a lányát, hogy a gyermekem, az ő unokája meg legyen védve tőle, és kapjon szeretetet az életben gyerekkorában.

Bocs. Kicsit elkalandoztam.

Ja igen. Pszobogyót szedetett velem.

A négy év alatt több százszor( egyáltalán nem túlzok, nem dramstizálok, egy csöppet sem) fenyegetett azzal, hogy ha valamit nem úgy csinálok, ahogy gondolja, szakít és nem láthatom a lányomat.

Azt mondta mehetek amerre látok, ha nem szedem a pszichobogyót, pedig pszichiáter és pszichológus mondta, hogy semmiféle váltizást nem látnak rajtam. Pszichiáterem azt mondta, hogy az ő képességeit illetően biztos benne, hogy semmiféle mentális betegsébem nincs. A pszichiáterem óvatosabban fogalmazott. Több mint 2 év ismerettség után azt kezdte el mondogatni, hogy fogalma sincs róla, hogy van-e bármi bajom, és ha van, akkor mi lehet az.

A végére, már annyira kihalt belőlem a küzdés. Már nem érdekelt mit csinál. Így is 99,9%ban visszafogtam magam, de az a 0,1% elég volt, hogy szakítson.

Azóta nem láthatom a gyermekem.

Ma odamentem az ovihoz, és vele voltam egy órát, mert a nagyija ment érte. Mikor elköszöntünk, nem akart elengedni. Csak álktunk a folyosón a nagyija lakásában és azt mondta, hogy nem aksr bemenni a nagyival, csak itt akar lenni velem.

Előtte végig a karomban volt, és azt mondta nem nagyikánál az ágybsn skar aludni, hanem ott s kezemben a vállamra dölve.

Amikor készültem elmenni, csak nézett rám mély szomorúsággal. A 3,5 év alatt, míg neveltem, sose láttam még csak hasonló arcát sem..., igazi.., mély, mindent átható, belsőséges, keserű szomorúság volt.

Végül egy 20 perc alatt felvidítgattam és véhig beszéltem hozzá. Mondtam, hogy menjen be a nagyikával játszani. A legvégén már integetett és puszikat dobott, és beszéltem hozzá, de már beszélni is alig tudtam. Elcsuklott a hangom, de a szeretettől mosolyogtam, és vidáman mondtam neki, hogy menjem csak és érezze jól magát, miközben olyan suomorúságit éreztem, smit soha életemben. Amint bement az ajtón, én meg elinduktam kifelé, brutális pánikroham tört rám. Egyszerre bőgtem és kapkodtam a levegőt. Ügy lélegeztem, mintha ezer évig spirnteltem volna, de majdnem megfulladtam. De nem érdekelt. Nem tudtam másra gondolni, csak hogy elveszítjük egymást, nem kísérhetem végig a gyerekkorát, és a tekintetében lévő leírhatatlanul szomorú érzésre...

Az a baj kérdező, hogy akiket itt most olvastál, az csak az egyik fél....lsd 4-es.

Én azért ott is meghallgatnám a másik felet is...

Feleségem 9. éve nem ment el dolgozni.

Az ingyenelo ?