Másoknak semmi problémájuk nincs az életben?

De.. van bőven, sőt csak a baj van.

Viszont irigyellek hogy neked csak ilyeneket dob ki a face.

Dehogyisnincs! Egyszer egy tréningcsoport keretén belül kellett ilyenekről beszélgetnünk, és a tök átlagos csoporttársaimnál sorban jöttek a sztorik: fiatalon elhunyt testvér, alkoholista randalírozó szülő, huszonévesen egyes típusú diabétesz, beteg feleség,

beteg gyerek, sorolhatnám.

Hogyne lenne, még sosem hallottad, láttad, tapasztaltad, hogy a Facebook, Insta csak látszat!? Mindenki csak azt teszi ki, ami szép és csillog, ahhoz már mély depresszió kell, vagy mentális probléma, ahol rosszat látsz.

Nincsenek valódi ismerőseid, akikről tudsz, hogy vannak problémáik? Fogadjunk, hogy van, aki beteg, csalja a párja, nem jön össze a gyerek, kirúgták a munkahelyéről, nyilván nem ezt mutatják...

Mindenki a jót, meg a szépet teszi ki a kirakatba (aka internetre). Rengeteget tudnék mesélni, de elég legyen röviden annyi, hogy az általam rendesen irigyelt párok (irigyeltem őket, mert amit social medián láttam, az mesés volt) ma már mind elváltak. Semmi átmenet, mézes-mázas posztok, virágcsokrok, utazások, legjobb férj, család stb. azt egyszer csak válás.

Akinek igazán boldog a kapcsolata, az általában nem érez kényszert, hogy folyton megmutassa.

Szóval azt mondod, hogy ha valaki talált egy majmot, aki teherbe rakta, akkor semmi problémája nincs... Mikor fogadjuk már el, hogy teherbeejteni valakit meg összeállni valakivel NEM EREDMÉNY önmagában, nem valós siker? Annak a kapcsolatnak hosszútávon kell helytállnia, erőt kell adnia más dolgokhoz az életben, annak a gyereknek meg fel kell nőnie és értékes felnőtté válni. Amíg ez nincs, addig olyan hatalmas teljesítmény ez, hogy még a nyulak is leköröznek.

És ezt minden irigység nélkül mondom úgy, hogy elértem a magánéletemben mindent, amit el akartam érni: van egy társam, akivel összekötöttem az életem. De ez nagyrészt szerencse. Megtalálni a hozzád illő, akár hozzád hasonlóan selejt, csődtömeg embert nem akkora eredmény...

Eredmény az, amiért megdolgozol, nem az, ami történik veled.

A céljaid tudatos, rá irányuló tettekkel való elérése, na az eredmény. Elérni, hogy elégedett legyél a 20. házassági évfordulón is. Elérni, hogy olyat találj, aki nem ver meg és nem baszik félre melletted. Eredmény, hogy a gyereked ügyes és kiegyensúlyozott és szép eredményekkel teljesít az iskolában. Eredmény, hogy csodálatos ember lesz, aki segíteni akar másoknak. Ezek eredmények. Eredmény leadni 20 kilót, lefutni a félmaratont, megszerezni a diplomát vagy a doktori címet, előrelépni a munkahelyeden, sikeresen vezetni a vállalkozásod, sikeresen venni egy csodálatos otthont. Ezek eredmények.

És nem tudjuk, hogy hogy állnak ezek az emberek a karrierjükben, egészségükben, pénzügyileg vagy erkölcsileg... Aki jól áll ezekkel arra lehet biccenteni. A maradék között meg van bőven olyan is, akit személy szerint szánok.

"csak annyi a baja, hogy gyereket szüljön"

Ha már védekezni nem tudott, mit csináljon?

Az rendben, hogy mindenki felteszi az eljegyzés, az esküvő, és hasonló képeket, de azt viszont megfigyelted Kérdező, hogy a válási papíírokat-, vagy épp hogy röpköd a tányér otthon néha, azt nem teeszi ki senki?

A lényeg, hogy nem minden olyan cukormázasan jó, mint ahogyan sokan posztolják, és ez nyugtasson meg.