Mi a véleményetek az alábbi sztoriról?

Megismertem nemrégiben egy férfit. Ő harmincas, én húszas, de csak pár év van köztünk, tökéletes. Nagyon beleszerettem a randijaink során. Szex még nem volt, de hosszú randik, mély beszélgetések, és csók már igen.

A dráma ott kezdődik, hogy a 3. randinkon bevallotta, hogy VAN BARÁTNŐJE. Nincs gyerek, nem házas, de van egy komoly kapcsolata, 9 éve járnak. Olyan szinten lesokkolódtam, hogy egy ideig nem is hittem neki. Azt hittem, ilyen rossz a humora. De igaz volt. Nagyon feszengett, minden baja volt, de nekem is, én iszonyúan csalódott és dühös voltam. Otthagytam, nem bírtam elviselni a jelenlétét. Így a 3. randi eléggé csúnyán ért véget, nem is volt hosszú. Akkor majdnem vége lett az ismerkedésnek.

De aztán belementem, hogy még egyszer találkozzunk, elvileg utoljára. Csak hogy meghallgassam a magyarázkodását. Ezen a 4. találkozón elmondta, hogy nem kicsit kapcsolatfüggő, és nem tudott szakítani a barátnőjével, de már nem szereti, és hogy nem jó a kapcsolatuk. Mondtam menjen pszichológushoz ilyen kapcsolatfüggőséggel, mire azt mondta, hogy már évek óta gondolkodik rajta, hogy menjen, de nincs rá ideje. Hát b+, nagyszerű. És én szívok emiatt.

Mondta, hogy nagyon megfogtam, belém szeretett, és emiatt már szeretne szakítani a barátnőjével, és inkább velem lenni. Van egy utazásuk lefoglalva a 10. évfordulóra, és hogy azt is lemondaná. Gyakorlatilag olyan kapcsolatfüggő, hogy csak arra várt, mondjam, hogy összejövök vele, és akkor szakít. Mert gondolom nem akar két szék közt a pad alá esni, olyan kapcsolatfüggő... Nagyon durva eset.

Otthagytam megint. De a kommunikáció nem szakadt meg. Randi nem volt több, lecsitultunk egyfajta barákozásba, és minden nap chateltünk valamennyit Messengeren. Ő meg elment a barátnőjével a 10. évfordulós utazásra. Amúgy ha csak a Facebookot nézzük, akkor meg nem mondaná senki, hogy rohad a kapcsolatuk. Ott a képeken ők a szerelmes pár, a tökéletes támogató társai egymásnak... Vicc.

Páran mondták nekem, törjem le a kamu idillt, és meséljek a barátnőnek. De ez nekem meg sem fordul a fejemben. Én azt a nőt nem ismerem, és nem is akarom megismerni. Én csak ezt a pasit ismerem, és ennyi.

De amúgy hogy valami pozitívat is mondjak, ez a kis randizós-csókolózós félrelépése, meg hogy elutasítottam őt, jó hatással volt rá. Azóta elment pszichológushoz, és már van időpontja a 2. alkalomra. Meg azt is mondta, hogy az utazásuk során összehangolódtak a barátnőjével, és újra azt érzi, hogy szereti. Ez nekem fura. De mindegy.

Bevallom nekem az is fura, hogy 10 éve együtt vannak, de nem házasok. De nem ítélkezek, mert tudom, ma már sokan direkt nem házasodnak. Csak ilyenkor arra gondolok, nem az-e az oka, hogy a pasi ennyire bizonytalan a kapcsolatában, és ezért nem veszi el. Ha harmonikus szerelemben lennének, akkor valszeg stipistop gyűrűt húzott volna a barátnője ujjára. Szerintem akik 10 év alatt se házasodnak meg, az már igenis jelent valamit, és semmi jót... Biztos van kivétel, ismerek is kivételt, boldogok, harmonikus a kapcsolatuk, de nem házasok. Nekik gyerekük is rég van.