Együtt lennétek valakivel akikivel jól kijöttök de szerelmet nem éreztek iránta?

45 évesen sem. Nemhogy huszonévesen. Keress olyat, aki meg is mozgatja a szíved-lelked.

Elmúlna... valószínű. Ezért aztán kihagyod a lángoló első x évet? Kár lenne.

Mennyire ismered?

Ha nem nagyon, később lehet bele fogsz szeretni. Csak ismerkedni kell

Előbb utóbb elmúlik az a "mámoros rózsaszín ködös" stádium,átalakul egy mélyebb szeretetté. Ami fontosabb is egy tartós kapcsolathoz,házassághoz.

Aki a szerelmet hajszolja, ami valójában csak egy megszállottsághoz hasonló átmeneti pszichés állapot, soha az életben nem lesz boldog, csak ideig óráig.

Nem jönnék össze. Nekem személy szerint igenis kell a kapcsolat ELEJÉN az a mámoros, rózsaszín ködös állapot, hogy abból kialakulhasson az a bizonyos mélyebb szerelem, az összetartozás érzése. Anélkül bennem sosem fog kialakulni több egy erős baráti viszonynál.

Szóval én megadnám magamnak (és a másik félnek is) az esélyt arra, hogy találjak valakit, akinek minden porcikájáért oda vagyok meg vissza.

Hhhhhúúúhhhhh... Ez olyan nehéz kérdés. 18 éve ezt teszem. Boldog vagyok mellette? Igen, maximálisan. De: Hiányzik a szerelem érzése? Végig, amióta ismerem.

A két előtte lévő exemmel megvolt ez az érzés. Nagyon nagy magasságokat éltünk meg együtt közösen, de a szakítás nagyon megviselt és elsodort mindkettő után. A mostani páromba sosem voltam fülig szerelmes, sosem volt rózsaszín köd, de mellette érzem magam a legnagyobb biztonságban. Gondoskodó, törődő, végtelenül empatikus, segítőkész és együttérző. Kedves, okos, értelmes, ragaszkodó, hűséges és erkölcsileg nagyon tiszta értékrendet követ. Ha szomorú vagyok megnevettet, ha nagy bánatom van, megölel. Imádom! Csak jókat tudok mondani róla. De azt a pluszt, azt a varázslatot sohasem találtam meg benne. És ez az első pillanattól kezdve hiányzik nekem. Folyamatos űr van emiatt a szívemben. Ez sohasem múlik el belőlem. Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon ha az első két kapcsolatom valamelyikével nem lett volna vége sok-sok évvel ezelőtt, akkor vajon együtt lennék-e még ma is valamelyikükkel?! A választ nem tudom biztosan, de az az érzésem, hogy ennyi ideig egyikükkel sem tartottam volna ki ilyen hosszan, mert bennük valahogy "több volt a hiba", több dologban nem egyeztünk a nagy szerelem ellenére, ők valahogy nem voltak ennyire tökéletesek, mint a jelenlegi párom.

Egyszer kollégákkal, barátokkal beszélgettünk a szerelemről egy kávézóban, mert az egyik lányt épp elhagyta élete legnagyobb szerelme és nagyon maga alatt volt a lány. Ekkor azt mondta neki a főnökasszonyunk, hogy "Ne szomorkodj! Ez is el fog múlni... Nem biztos, hogy életed legnagyobb szerelmével lenne a legboldogabb az életed. Lehet, hogy sokkal nehezebb olyan emberrel együtt élni, akibe fülig szerelmes vagy, bele vagy zúgva, de sok dologban különböztök egymástól, mint akivel nincs meg a szerelem, de nagyon hasonlóak vagytok. Utóbbival sokkal könnyebb együtt élni." Ez a kijelentés után egy másik kolléga feldobta a kérdést: "Akik most itt ültök az asztalnál, ti az életetek legnagyobb szerelmével éltek együtt most jelenleg, vagy voltatok már másba jobban szerelmesek, akivel nem működött a kapcsolat?" És kiderült, hogy egyikőnk sem a nagy szerelmével él együtt évek óta. Anyák, apák, feleségek és férjek ültünk az asztalnál, és mindenkinek volt a feleségénél vagy férjénél sokkal nagyobb szerelem is az életében korábban. Általában ezek ilyen tinikori, fiatal felnőttkori szerelmek voltak. Szóval nagyon sok esetben az ember boldog lehet olyan mellett is, akibe nem fülig szerelmes, vagy talán egyáltalán nem is szerelmes, csak erős érzelmi azonosság vagy hasonlóság van, de szerelem nélkül. Erre a kérdésre nincs egyetemes válasz, amely mindenkinek megfelelne. A TE személyiségedtől, értékrendedtől, prioritásodtól is függ a dolog. Attól, hogy mit tartasz a legfontosabbnak.

Egyszer olvastam egy kérdést a Kérdések Könyvében, valahogy így szólt: Melyik életet választanád? A.) A bizonytalan szerelmet, intenzív érzésekkel, amelyben hatalmas magasságokat élhettek meg közösen, de gyakran váltakoznak a hullámhegyek és a hullámvölgyek, a nagy magasságok mellett nagy bukások és mélységek is előfordulnak, vagy B.) Kiegyensúlyozott, biztonságos, boldog élet nagy érzelmi szélsőségek nélkül és szerelem nélkül.

Nem vagyunk egyformák. Mindenki másképp dönt. Nekem voltak hatalmas nagy szerelmeim, nem működtek hosszútávon a mélységek miatt. (Ez nem azt jelenti, hogy másnak sem működhetne!) Ezek után úgy döntöttem, hogy jó, akkor próbáljunk ki valami mást is majd vagy kialakul a szerelem menet közben vagy nem. Hát nem. Sohasem alakult ki igazán és mélyen, és folyamatosan hiányzik. De azt is tudom, ezer százalékban biztos vagyok benne, hogy a mostani párom jóban-rosszban kitart mellettem és mindig számíthatok rá, bármi is történjen az életben (ahogy ő is rám). Nála megbízhatóbb embert nem ismerek. Viszont azt is tudom, hogy a nagy szerelmeimnél ez nem lett volna így, hogy bármikor számíthatok rájuk.

A kérdés csak az, hogy Neked mennyire prioritás a szerelem érzése az életedben. El tudod-e engedni a szerelemhez való ragaszkodást, tudsz-e nélküle élni életed végéig vagy sem? Nem könnyű elengedni, akinek ez fontos. Ha nem tudsz szerelem nélkül élni, akkor nem szabad ilyen kapcsolatba belemenni. De az is érdekes tény, hogy a házasságok többségében (amelyek többnyire szerelemből köttetnek), 50% feletti a néhány éven belüli válások aránya. Hhhhmmmm... Talán nincs is jó választás. Nem tudom... De azért sok sikert Neked!