Fiatal lányok, nektek a hipermaszkulin srácok is bejönnek néha, vagy csak a feminizált szépfiúk?

A feminizált szépfiú kifelyezés alatt nem sértegetni akarok senkit, véletlen sem. Egyszerűen ez is egy férfitípus, nem feltétlen jobb, vagy rosszabb bármelyik másiknál.

Na de a lényeg: Reméltem, hogy nem 25 éves koromban jövök rá, hogy a hipermaszkulin megjelenésem nem feltétlen jelenti azt, hogy a nők vonzódni fognak hozzám, hanem korábban, na de így alakult. Ezen nem is nagyon tudok változtatni, a kimondottan jellegzetes mély hangom, a nagyobb, vaskosabb testalkatom, és talán az arcom miatt is eléggé furának néznék ki, ha más kategória felé próbálnám magam fejleszteni. Úgy érzem hasonlót tapasztalok, mint a nagyragyúrt testépítők, (csak én nem a testemmel, hanem a megjelenésemmel vagyok így) hogy sokkal inkább férfiaktól kapok dícséretet, ők mondják inkább, hogy példakép vagyok nekik, de úgy néz ki, hogy a nőknek ez nem tetszik különösképp, ha hosszútávú párkapcsolatról lenne szó, akkor talán mégannyira se.

Lehet, hogy 35-40 éves nőknek bejönnék, csak én annyival idősebb barátnőt nem tudok elképzelni magam mellé.

Szerintetek ezt úgy oldhatnám meg esetleg, ha hamarabb mutatok gyengeséget nőknek, mint más férfiak általában?

Ettől is tartok néha, hogy hamár hipermaszkulin megjelenésem van, akkor mások elvárják az ehhez hasonló belsőt és hátteret is, holott a kettő sokszor egyáltalán nem ugyanaz. Pl alig jutottam el pár randiig egész életemben, nem feküdtem még le senkivel, még csók sem volt, de mindig van bennem egy ilyen elképzelés, hogy amikor mások meglátnak, akkor azt gondolják rögtön, hogy na ez a srác már biztos a fél világot is elfoglalta. Csomószor rettegek attól, hogy mivan, ha kiderül számukra, hogy ez nem is így van.

De szóval, hogy mégegyszer leírjam, hogy ne merüljön feledésbe, szerintetek ezek ellenére jobban járnék, ha bátrabban gyengeséget mutatnék?