Ki irányit vagy tervez a kapcsolatotokban?

Nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen. Szerintem.

Mi első perctől beszélgettünk, tervezgettük a jövőt. De első hetekben persze csak általánosan. Mit gondolunk a házasságról, gyerekvállalásról, kinek mik a tervei a jövőben, merre halad, mit szeretne. Puhatolóztunk, hogy mennyi a közös nevező.

Mivel ezek egybevágtak, és pár hónap alatt kiderült, hogy jól össze is illünk minden téren, már elkezdtünk közös jövőt tervezni. Vagyis ki hogyan, mikor tartja elérkezettnek az időt a következő lépcsőfokokhoz, mikor és milyen körülmények között vállalnánk gyereket, stb. Utána jöttek a konkrét lépések, pl az összeköltözés. Közösen tettünk félre pénzt, együtt terveztük meg a kiadásokat. Persze magát a lánykérést meghagytam a páromnak, de tudta, hogy szeretném, és nagyjából mikor. Tehát nem úgy, hogy 2014 karácsonya, hanem hogy minimum egy év együttélés után, de azért 3 éven belül, és utána belátható időn belül esküvőt szeretnék. Szerintem ciki a több éves jegyben járás, olyan, mintha meggondolták volna magukat.

A gyerekvállalás is tervezett volt, mindketten úgy gondoltuk, hogy házasságban szeretnénk. Mielőtt belevágtunk, többször átbeszéltük, hogy tényleg akarjuk, tényleg most, és milyen jó lesz, meg milyen nehéz egyszerre. Egyikünk se gondolta meg magát félúton, bár volt egy kis öt perc pánik, mikor elsőre sikerült. Mármint részemről.

Mi mindig folyamatosan beszélgetünk, hogy ki mit szeretne, mit tervez, hogy lenne a legjobb mindenkinek. Úgy érzem, hogy egyenrangú felek vagyunk. Egyik esetben ő, máskor én mondom ki a dőntő szót, vagy kompromisszumot kötünk. Nem tudnék úgy élni, hogy csak vagyunk egymás mellett, aztán várunk a másikra, hogy lesz valahogy. Vagy döntsd el te, nekem nem fontos, meg nem merem felhozni, hogy lesz-e esküvő így 57 év után, nehogy erőltetésnek vegye, aztán csak azért se kérjen meg. Elvégre ugyanúgy rólam is szól, jogom van beleszólni a saját jövőm alakulásába. Akár az esküvőről, gyerekvállalásról, vagy csak a hétvégéről van szó.

Ő irányít inkább, mert neki van kevesebb szabadideje. Ő hív inkább programokra.

A célokat mindketten szem előtt tartjuk. Most pl külföldre költözés van tervben (ott van megfelelő mesterképzés mindkettőnknek). Mindenki kiveszi a maga részét. Tanulunk, hogy felvegyenek, extrákat is megteszünk érte (pl TDK), nyelvtanulás. Rendszeres téma a munka és a pénz. Befektetésügyben ő sokkal jobb, de legalább annyiszor hozom fel a témát mint ő.

A gyerekre én kérdeztem rá, ő hozta fel hogyan szeretné hívni. Én mondtam mennyit szeretnék. Megbeszéltük az ideális korkülönbséget. Ő mondta mikortól nem annyira para egy becsúszott gyerek. Én mondtam mikor szeretnék kb szülni.

Az esküvőt ő hozta szóba, a közös házat nem tudom. A téma más által merült fel, de ő kérdezett bele.

Kb 2-3 hónapig tartható, hogy nincs semmi beszélgetés ilyenekről. Ha más nem, mikor védekezni készül egy pár, vagy jön egy terhességpara, akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán valaha szeretnének-e gyereket.

A külföldi mester én mondtam, a külföldi életet ő.

Én vagyok a nő a kapcsolatban. 21 évesek vagyunk