Vannak itt olyanok, akik úgy vannak együtt a párjukkal, hogy megismerkedésükkor mindketten kapcsolatban voltak?

A férjem kapcsolatban volt, amikor mi megismerkedtünk, én szingli voltam. A férjem barátnője akkor már egy éve külföldön tanult - dacból. Valamin összevesztek, a lány meg pakolt és ment. A kapcsolatnak azonban nem mondták ki a végét tehát technikailag együtt voltak mégha nem is találkoztak sűrűn. Amikor mi egy egyhetes rendezvényen találkoztunk, egyikünk se látott ebbe többet mint ami, két ember elvan de ennyi. Eljártunk esténként a városban, fagyizni de semmiféle testi közeledésünk nem volt, én tudtam, hogy van valakije, közös ismerősünk figyelmeztetett rá hogy ne kergessek itt semmiféle álmokat. Vége lett a rendezvénynek, mindenki ment haza. Nem tudom, mégis valami késztetést éreztem hogy este írjak neki és megkérdezzem, rendben hazaért-e a csoporttal - diákcsoportokat táboroztattunk. Válaszolt. És hát, így kezdődött, először csak írás szinten, aztán valahogy nagyon belebonyolódtunk ebbe. Én szingli voltam, ő meg magányos. 2 hónappal később találkoztunk és megbeszéltük hogy nem akarunk tisztességtelenül viselkedni, tehát addig semmi nem történik közöttünk, amíg ő a másik kapcsolatot le nem zárja. Ehhez viszont várni kellett még 4 hónapot; a lány addig volt ugyanis külföldön, a férjem pedig szerette volna személyesen intézni és nem telefonon - megjegyzem, teljesen jogosan. A szakítás megviselte a lányt, de nem érte váratlanul, hallott már rólam addigra. Bennem ez sokáig bennem volt, hogy úristen miattam mentek szét, de a férjem többször is elmondta, hogy nem. Közrejátszottam nyilván, én voltam az a plusz motiváció, hogy lezárja a már nem jó kapcsolatot, de nenm miattam szakítottak. 9 év eltelt, mi azóta is együtt vagyunk.

Én kapcsolatban voltam, de talán akkor még a párom is, vagy akkortájt szakítottak. Egy baráti közösségben ismerkedtünk meg, utána közös programokon rendszeresen találkoztunk. Már 2 éve ismertük egymást, mikor összejöttünk. Nálam azért sokat hozzátett az, hogy miatta zárjam le az akkor már haldokló kapcsolatomat. Nem bántam meg egyáltalán, mert már 6,5 éve együtt vagyunk.

Szia! Én egy 10 éves kapcsolatban voltam, ahol azért nem léptem ki, mert sajnáltam a másik felet. Megismertem valakit, először csak kedveltem és egyre jobban kötődtem..... aztán éreztem, hogy kölcsönös, de ő is kapcsolatban volt. Vettem egy mély levegőt és szakítottam az akkori párommal, mire a másik fél is meglépte ezt. Aztán elhivott randizni és azóta is együtt, ennek már 8 éve. Életem legjobb döntése volt. Tudod, ha egy kapcsolatban meg tudnak ingatni, akkor nem jó ember mellett vagy. És ez be is igazolódott. Mellette soha senki nem tudott rám hatni, senkiert el nem cserélném.