Egyes férfiak miért élvezik azt hogy felnőtt munkaképes nőket teljesen eltartanak mintha gyerekek lennének?

Nem tudom, ki ez a balázska és a problémája, de ha komolyan nézzük a kérdést, ennek több variációja lehet, melyet kívülről nehéz jól átlátni. Van aki valóban dominancia, féltékenység, birtoklási vágy miatt tartja elnyomásban a párját, ill. nem engedi érvényesülni a külvilágban. De van olyan is, amikor az élet hozza magával, mondhatni, így alakult. Szerencsére ez utóbbi mondható általánosabb élethelyzetnek.

Első nejemmel 1 évig jártunk, majd terhes lett, így jött az esküvő is. Hozzá kell tennem, nem a gyermek miatt, hanem mert egymásba voltunk habarodva. Ahogy az közkeletű nem sokkal később (2,5 év) jött a második csemete. Ebből adódóan közel hat évig volt otthon, mielőtt újra munkába állt. Nem telt bele egy hónap és elfelejtett hazajönni munkából. Válás lett a vége.

Második feleségemmel 18 éve élünk együtt. Vele is lett két gyermekük, de már az első után visszament néhány hónapra dolgozni, ekkor én voltam gyes-en munka mellett a gyermekkel papíron, valóságban váltottuk otthon egymást úgy dolgoztunk különböző műszakokban. Jött a következő pocaklakó, ekkor nejemet a fidesz kormány kitette a kórházi állásából, ill. nem hosszabbították meg az újra és újra 3 hónapokra kötött szerződését. Az államtól 1,5 év után kaptunk csak pénzt, gyest, gyedet (fogalmam nincs hogy jönnek sorban). Azt is alig akarták kifizetni teljes egészében, ügyvédet kellett fogadnunk miatta. Nejem ekkor magánvállalkozóként nyitott praxist, azóta is ebben dolgozik. Engem szintén leépített állami munkahelyemről a fidesz több száz munkatárssal együtt, ennek éppen 10 éve. Azóta szabad szellemiként dolgozgatok, de lényegében én lettem a háztartásbeli. Tehát, itt a hozzászólásom lényege: esetünkben férfiként, én vagyok itthon 10 éve!

Eltart feleségem? Úgy mondanám, havi bevételünk nagyobb, jelentősebb részét ők keresi meg. Azt hinné az ember, unatkozom. Nem! Munkaképes vagyok? Koromnak (51 év) megfelelően igen. Vannak betegségeim, melyek gátolnak egyes tevékenységekben, de munkaképes vagyok, főként szellemi munkák terén.

Amikor felcserélődött nálunk a Magyarországon általánosan elfogadott családi szerep, akkor értettem meg igazán, mivel töltik az otthon tevékenykedő nők (háziasszonyok, háztartásbéliek) a mindennapjaikat. Egyáltalán nem unatkoznak! Főként, akkor nem, ha otthon kizárólag ők csinálnak mindent. Ha kellően nagy a ház, a porta, vagy a lakás, ha gyerek/gyerekek is vannak, akkor valóban 24 órás szolgálatot végeznek, ill. mindig van mit csinálniuk. Ami a legkegyetlenebb, itt nincs szabadság, sőt, itt nincs munkaidő vége, amikor leteszik a lantot, hátuk mögött hagyják a munkahelyi gondokat és hazamennek!

Kívülről nézve, mindenki azt lát bele egy ilyen élethelyzetbe, amit csak akar, amit csak el tud képzelni. Gondolhatja, szegény nő el van nyomva, a férje egy mini diktátor. Ha a férfi a háztartásbéli, akkor egyszerűen "lepapucsférjezik". Biztos egy valódi domina a felesége, aki láncon tartja a pasit, aki pincsi módjára szót fogad és körül zsongja. Az nem is férfi, akit eltart a felesége!

Nem tudni,hogy élvezik-e a férfiak,hogy eltartják a párjukat !Ma ez nem divat !De ha mindentől tiltja, ellenőrzi,akkor féltékenység a döntő.

De sok asszony dolgozik otthonról,mert megteheti és kényelmesebb is számára.A legtöbb vállalkozás így működik és nagyon jól szuperál, csak nem látja mindenki !!