Anyagi biztonság, de hogyan?

Sziasztok!

Kíváncsi lennék véleményekre, tapasztalatokra a helyzetemet illetően.

A múltamról azt érdemes tudni, hogy nagyon kevés támogatást kaptam a szüleimtől, lelkileg és anyagilag is. Nos, az elsőt sokkal jobban hiányolom.

Járok pszichológushoz, anyámnam személyiségzavara is van, ezért sem tudott megfelelő körülményeket biztosítani a gyerekeinek, sokszor brutális volt velünk.

Ennem ellenére én és a testvérem is lediplomáztunk, bár a családi viszonyok teljesen szétcincálódtak anyám manipulatív viselkedése miatt. Anyával nem beszélek, nem is szeretnék, mert valamivel jobban vagyok, mióta nem mérgez, egyedül apuval tartom a kapcsolatot. Vele nincs egy túlzottan erős kötelék közöttünk, de szeretem és sajnálom őt. Volt egy második házassága, minden pénze ráment. Megbántani soha nem akarom, de haragszom rá, hogy én és a testvérem nem jutottunk soha eszébe, holott jól keresett mindig, hiszen én anyagi gondokkal küzdök, hiába a diploma, a jó munkahely, nem keresek annyit, hogy egyedül fent tudjam biztonságosan tartani magamat.

Van párom, akivel hosszú ideje, 9 éve vagyunk együtt, az életet is közösen vettük a nyakunkba, támogatjuk egymást, ketten könnyebb. Jelenleg 28 évesek vagyunk. Viszont már régóta nem működik jól a viszonyunk, se szexuálisan, se a kommunikáció, se semmi. Egyszerűen nem illünk össze, sokszor gondolok arra, hogy túl korán ismerkedtünk meg. Ő nem hajlandó megoldani a nehézségeket. Szerinte minden úgy jó, ahogy van. Én már nem akarom vele folytatni ezt a dolgot, de kilépni az anyagi nehézségek miatt nem tudok. Gondolkodom hitelben, de nagyon hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy bele tudjak vágni, lehet, hogy sose sikerül ilyen árak mellett. Albérlet árak is úgy mennek fel, hogy akkor már inkább fizetném a törlesztőt. Számomra a lakásvásárlás lenne a logikus lépés hitelből, de ez ki tudja, mikor valósul meg. Vannak barátaim, de nem szeretek nekik sokat panaszkodni, nem akarok a terhükre lenni.

Az, aki hasonló cipőben jár, hogyan lépte meg ezt a nehéz ügyet? Vagy ti hogy látjátok a helyzetem? A pszichológushoz járás is segít, de valahogy azt érzem, hogy úgy igazán soha nem fogok megerősödni lelkileg. Azt érzem, hogy örökké haragudni fogok a szüleimre, hogy lelkileg nem támaszkodhattam rájuk semmilyen nehéz helyzetben. Azt érzem, hogy egyedül vagyok a világban, senki nincs, akihez fordulhatok. Tudom, hogy ezekről is érdemes a pszichológussal beszélgetni, szoktunk is, de a tényeken nem változtat, hogy bele vagyok kényszerítve egy rosszul működő kapcsolatba, amiből kilépni nem tudok sem lelkileg, sem anyagilag. Ha átgondolom, akkor egyedül egy iszonyat nehéz helyzetbe fogok kerülni minden tekintetben, ha elhagyom a párom. Abba már bele se megyek, hogy félek attól is, hogy megbánom, hogy elhagyom őt.

Teljesen el vagyok keseredve, úgy érzem, hogy már nincs esélyem egy boldogabb életre, azt érzem, hogy anyagilag teljesen el vagyok lehetetlenítve. És lelkileg is...

Köszönöm előre is annak, aki válaszol!