Mit tanultál a másik nemtől a velük való kapcsolataid alatt?

"Sosem szabad megbízni senkiben".

De ugyanezt gondolom a saját nememmel való baráti/ismerősi kapcsolataim zárószavának is.

Az emberek többsége olyan, mint a szélkakas, azonnal fordul, ha épp az az érdeke. Elvek? Ugyan. Tisztesség? "Az mi?"

Csak az opportunizmus, a pénz és a másokon való átgázolás, hátbatámadás, árulás, ez az emberi faj sajátja. Erre épül a világunk.

1,2: miert benned meg lehet bizni 100%-ig? - Olyat varj el amit te is tudsz teljesiteni.

Bar egyetertek ebben a kijelentesben, de ez ram, rad es rank is ervenyes.

Azt gondolom a legnagyobb feladat onmagunkat megismerni, erteni, ha mahadat erted akkor varatlan nem nagyon fog erni masokkal valo kapcsolodasodban sem.

Nem besuelve arrpl, hogyha igy allsz a kapcsolataidhoz akkor mit varsz a másiktol? Igy soha nem lesz oszinte kapcsolodasod.

En azt tanultam, hogy oszintenek kell lenni mindig, a legapróbb dolgokat se hallgassuk el a masiktol. Valamint azt, hogy a masik nem az ellensegem, hanem a tarsam es eszerint kezeljem, ha neki jo akkor nekem is jo lesz. Valamint azt, hogy magunkra rengeteget kell koncentralni, magunkat kell megerteni leginkabb.

Én is azt amit írt, de nem olyan mértékben, bennem (még) van optimizmus, úgy gondolom hogy nem szabad teljesen megbízni valakiben, de a legrosszabbat se feltételezni róla. Szóval amolyan arany középút az elvem.

Ebből fakad az, hogy tisztelni kell a másikat ha én tiszteletet várok el tőle.

Pl. Hogy ha nem vigyázok a fejemre nőnek, és olyanokat engednek meg maguknak (akár a méltatlan beszéd, vagy hangnem, kritizálás vagy dirigálás, visszapofázások ha szeretném megbeszélni ha vmi bajom van velük -jön ez a mert te igy meg úgy es terelnek rám), amikben kesőbb már nem tudom visszafogni, később hiába pampogok már.

Vagy

Várjak pár hónapot félévet/évet hogy megtudjam fellángolása van e a másiknak, vagy valóban szeret. Vagy csak épp szerelmesködje van ami elszáll később mint a fing.

Vagy

Nem kettesben lehet a legjobban megismerni a másikat hanem amikor többen vannak körülöttünk. A társadalom tilükrözi legainkább azt, amit titkolnak. A barátai tisztelnek e vagy épp gúnyolnak e mert ki vagyok beszélve, mas nőket les e vagy én számítok csak, a szülei degradálnak e, barátnőimmel kolleganőkkel vagy akiknek bemutatom hogyan viselkedik, más nők ha nyomulnak honnan veszik ehhez azt hogy mert lehet esélyük foglalt pasinál meg ilyenek.

Vagy ne kicsinyítsem le az elején a "bolhaproblémáimat", mert azokbol lesznek az elefántproblémák.

Vagy elveim már: olyan a kapcsolat eleje es közepe mint a vége is. (Pl volt nem egy féltékeny pasim eleinte lightosan féltekeny a közepén már elvárásokat támaszt számonkér a végén meg bevádol hogy csalod is és kva a vagy. Masik amelyik pasi mellett az elején se érzem azt hogy biztos engem szeret biztis kötődik e,a kapcsolat közepén is folyamatos bizonytalanság vele a járás is, a végén meg csak önigazol mert le is lép elhagy. Végig jól érezted hogy vmi nem stimmel és felszínt mutat csak. Vagy vki elso randikon se hiv meg semmire kapcsolat alatt is smucig, bajban aztán végképp nem is számithatsz rá, állandoan szamit nekik hogy pénzes legyen a nő. Ez se változik meg soha. Vagy aki eleinte feljár a csajhoz az később is és a kapcsolat végéig is ingyenélő. Ha kérsz a lakberbe barmibe nem ad.)

Vagy

Nem változik senki semmit.

Az összes kapcsolatukban ugyanolyanok. A beteg féltékeny minden párjával az, a smucig is minden párjával az, a hűtlen minden párjával hűtlen stb. Ezek igy fognak meghalni is.

Vagy amikor kétségem vannak, nagyonis jól érzem a dolgokat.

Ilyesmik