Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak túlreagálom vagy jogosan esik szarul?
Mindig is depressziós voltam egy kicsit és rengetek öngyilkos gondolatom volt aztán találkoztam a párommal és már 3 éve nem voltak ilyen gondolataim, az utóbbi 1 hónapot leszámítva mivel valamiért újra előjöttek (valószínűleg munkahelyi stressz miatt).
Tegnap a párom írt egy üzenetet, hogy észrevette, hogy valami nem volt rendben velem ezért ha szeretném írjam le neki, hogy mi a baj.
Én leírtam, hogy mostanában visszajöttek a negatív gondolatok (meséltem neki arról, hogy milyen voltam régen), egyre több öngyilkos gondolatom van és úgy érzem nincs kedvem élni stb.
Ő erre nem reagált és mikor haza jött akkor sem hozta fel a dolgot. Abban reménykedtem, hogy nem látta az üzenetet és ezért nem mondott semmit de mikor később felhoztam akkor mondta, hogy "Igen azt láttam csak elfelejtettem". Az egész napját fel tudta idézni és elmesélte nekem a legapróbb részletekig de azt elfelejtette, hogy megosztottam vele egy ilyen dolgot. Egy kicsit szarul esik, hogy elfelejtett egy ilyen tartalmú üzenetet.
Nektek is szarul esne a helyemben?
Ti elfelejtenétek ha egy ilyen dolgot írna valaki olyan aki fontos nektek?
9es, 10es mindketten ostobák vagytok. Kírtam egy kérdést ha nem vagytok képesek semmi értelmeset és relevánsat hozzáfűzni akkor ne írjatok semmit!
Képzeljétek nem ezen az oldalon akarom megoldani a lelki problémáimat hozzátok hasonló kreténekkel és nagyon nem tetszik, hogy vadidegenek írkálnak ilyen jellegű tanácsokat kéretlenül!
válasza:Én voltam az 1-es.
Megértem a dühödet, mikor hasonló helyzet volt, én is nagyon dühös voltam arra, aki ezt csinálta, elfordult mikor segítségért kiáltottam.
Én nem haragszom már rá, mert úgy könyveltem el végül, hogy ennyire nem tudja felfogni és felmérni mennyire magam alatt vagyok, és hogy aki ilyen helyzetben van, az mit érez.
Aki ezen soha nem ment át, fogalma sincs milyen az üres sötétség ami szív magafelé, és nincs uralmad felette. Átéltem jópárszor már ezt és nagyon sajnálom. Ha szeretnéd, írj rám privátban, én meghallgatlak szívesen.
Amikor ebben a helyzetben voltam, nem csak úgy zártam le a történetet, hogy elkönyveltem olyannak amilyen, hanem eltávolodtam tőle. Aki ilyen nehéz mentális helyzetben nem áll mellettem, annak nincs helye az életemben. Szoktunk beszélni, néha találkozni, de bizalmas dolgokat többet nem meséltem neki. Időt eltölteni, lazítani jó haver maradt, de nem barát többé.
Páromtól én ezt nem tűrném el. Mi lesz, ha esetleg szülés utáni depresszió uralkodna el rajtad, még el is kezdene okolni? Vagy magadra hagyna a problémáddal? Aki ilyen akadályon elbukik, hogy beszélni sem lehet vele, azzal mi lesz, ha tényleges problémákkal találja szembe magát?
12es, nagyon szépen köszönöm a válaszod és értékelem, hogy segítenél :)
13as, annyira mégis érdekelt, hogy elolvasd és beírj egy bunkó kommentet. Sajnálom, hogy ez kell neked ahhoz, hogy örömet hozz a nyomorult szaros kis életedbe
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!