Hogy tudnám elfogadni, feldolgozni, hogy soha nem kellettem a nőknek?

Mindenkinek pontosan olyan az élete, mint amilyen a hitrendszere.

- meg tudom csinálni vs. áááá, nekem ez nem fog menni

- vannak céljaim vs. nincs értelme semminek

- megemelem a s*ggem és teszek magamért vs. punnyadok és panaszkodom

Szerinted a saját életedért ki a felelős?

Ne bssz már ki velem, 48 évesen, családos házas férfi létemre tele vagyok célokkal, heti 3X járok terembe, több diplomával vezető beosztásban, jó keresettel még mindig kinézek magamnak érdekes tanfolyamokat, adok a külsőmre. A feleségem is látja rajtam, képzeld ő is céltudatos, ő is foglalkozik magával minden téren, testileg, szellemileg. Hova van az leírva hogy az ember élete 30 éves koráig tart?

Ki vagy mi vagy te? Hogy jellemeznéd önmagad? Ha te találkoznál önmagaddal, akkor hogy vélekednél magadról? Negatívan?

Nos, akkor meg is van a kórképed, hajrá, tegyél önmagadért. Minden amit mentségedre felhozol, az csak nettó kifogás! Ezekkel nyugtatod magad. Megteheted, de akkor ismerd be hogy egy lúzer vagy, egy megrekedt senki. Ne is akarj nőt, ugyanis mire?

Én meg rengetegnek kellek de nekem nem kell senki

Az sem jobb