Mit csinálhatnék? Hogy felejtsem el?

Egy éve szerelmes vagyok egy lányba, azt hittem kellek neki, mindenki azt mondta, hogy összeillünk, meg stb. Randizni nem akart eljönni velem, előtte egyik évfolyamtársam mondta (mielőtt elhívtam volna), hogy nem fog velem eljönni, és le fog koptatni. Igaza lett, nem akart eljönni, utána pedig hirtelen szóba sem állt velem egyik napról a másikra. Ezen én nagyon kiakadtam, mindig amikor oda mentem, és beszélgetni kezdtem vele válaszolt, és elment. Mindig, és nem mondta el mi a baj, kérdeztem tőle, annyit mondott semmi és elment. Nagyon összetörtem, hogy igaza lett évfolyamtársamnak. Fél éve úgy érzem amikor felkelek, hogy minek? Semmi értelme nincs miért, kiért. Próbáltam más lányokkal összejönni, sikerült is volna, de én mindig úgy éreztem, hogy csak ő kell nekem, beleszerettem abba az emberbe aki, és még mellette szép is, nekem mindenképp. Nem értem miért nem tudta elmondani simán az elején, hogy nem kellek neki, vagy, hogy egyáltalán mi baja lett velem egyik napról a másikra. Akkor talán könnyebb lett volna, és nem fájt volna ennyire. Próbáltam kiinni magamból így se sikerült, még mindig összetört vagyok, és értelmetlennek érzem magamat. Vannak barátaim, akikben megbízok, de nem akarom untatni őket a szerelmi dolgaimmal. Amikor belekezdek valamibe, akkor egy idő után jön a kérdés önmagamtól: Minek?. Amúgy még jóban vagyunk, de nem sokat beszélünk, meg nem találkozunk sokszor csak ritkán.