Nyálas kérdés!?

Lehet, kicsit nyálas, de ez jött össze. Bocsi, hogy a kérdést sokadszorra írtam ki...de több választ szeretnék.

Gondoltam megosztom veletek. Akinek nem tetszik az ne is írjon, ha megkérhetem.

Olyan ember vagyok, aki a saját érzéseit megmagyarázza, vagyis csak próbálja megmagyarázni. Íme amit én érzek.

Amikor ezt tapasztalom, nagyon jól érzem magam, olyan mintha felszabadulnék, bátrabbnak érzem magam. Katarzis szerű. Bennem ez zene hallgatásakor jön elő. Pontosabban filmzenék hallgatása közben. A filmzenéket szimfónikus zenekar játszik, én is ilyen pályára készülök, úgyhogy azért szeretem a klasszikus zenét. Film nézés közben is, hisz az abban hallatszódó zene alakítja ki azt a képet a filmről, ami következtében vagy tetszik, vagy nem. Visszatérve zenehallgatás közben a nekünk tetsző zene alakítja ki ezt. A zenében egy csúcspont vagy valami szebb rész. Ilyenkor én mindig ilyen szerelemhez hasonló érzést érzek. Mintha lenne egy barátnőm, és épp akkor, és azzal a zenei részlettel fejezném ki felé, hogy szeretem. Vagy egy adott helyzetbe képzelem magam. Ez nagyszerű érzés, ilyenkor borsódzik a hátam, és úgy érzem, hogy abban a pillanatban, ha például van olyan lány aki nagyon tetszik, akkor neki abban a pillanatban kis para nélkül meg tudnád mondani neki, mit érzek.

Bocsi ha egy kicsit hosszú, írjatok, nektek mi idéz elő ilyet vagy ehhez hasonlót?